Ősidők óta a férfiak, az emberiség egyik szenvedésének oka a férfi-nő kapcsolat. Meddig tart ez még így?

Egyébként kedves Miquel, ha nem így volna, vagyis nem volna feladatunk a korrekció, de itt pontosítok, vagyis rekorrekció az amiről beszélhetünk, akkor minek kaptuk az értelmet, a szabadakaratot?

Szerintem azért, hogyha egyesek értelmük helytelen használata következtében, mindegy, hogy ez véletlenszerű vagy akaratlagos természetellenes módon kezdjenek viselkedni, amivel a természeti rendszerek megbontásához, felbontásához járulnak hozzá, mely az egészség számára, amely a természet alapállapota káros, romboló.

Nem is beszélve az erkölcsi "mi a jó és mi a kerülendő, helytelen" ellentétpárról, mely kérdés minden erkölcsfilozófiai-rendszer allapiléreként tartott számon.

De nem hanyagolható el a társadalmi visszahatás, amiért is az ilyen természetileg excentrikus viselkedési forma-megnyilvánulások undort, megvetést, kiközösítést, kizárást (melyek a természer excentrikus voltának, alaplétének teljesen normális reakciója, szinte matematikai reakciói), váltanak ki a természet természetesen funkcionáló, természetesen tudatos és természetesen szabadakaratlagos hétköznapi egyéneiből, dev inkább egyedeiből.

És mielőtt még bárki belekapaszkodna a "kiközösítés, kirekesztés, kizárás" szavakba, akkor a kérdésére előre válaszolok, vagyis a kizárás, a kirekesztés, elhatárolás megelőzhető, kialakulása megakadályozható úgy, hogyha a tántorgó egyént vissza centralizáljuk, teljes szabadakaratából, a természet teljesen egyenes spirális vágányára.

Marha egyszerűen alkalmazkodom. Tökéletes magányban vagyok a városi rengetegben, úgy, hogy el tudok mélyedni az engem érdeklő dolgokban, teljesen, vagy legalábbis jórészben elkülönülve a károsan ható dolgoktól.

Sajnos ezt 100%-osan nem tudom megtenni, de ez az állapot viszonylag könnyen fenntartható addig, amíg nem lesz teljesen önlétező létforma (önműködő állapot).

Igen, az is lehet, amit mondasz. De szerintem azt is nézni kell, hogy mik a mozgatórugói annak, aki elzárkózik, ahogy írtad.

Ha azért zárkózom el, mert félek, akkor nagyobbá válhat a félelem, bennem. Persze, ha az miatt a félelem miatt zárkózom el, amelynek oka az, hogy a világ bemocskol, rosszabbá tesz, akkor az valamilyen mértékben hasznos, mivel minden negatív hatását a világnak nem tudjuk kiküszöbölni.

De mi van akkor, ha ki akarok lépni ebből a létből? Mármint a koszos, szemetes, füstös társadalmunkból? Bármennyire is látják egyesek az életet csodálatosnak, mert Ibizára, Egyiptomba, Afrikába mehetnek kirándulni amelynek az is lehet az oka, hogy itthoni környezetük nem éppen tetszik nekik, attól még a városok utcái tele vannak kutyas.....l, mint ahogy a napilapok meg rémhírekkel. Előbb-utóbb ők is csődbe jutnak és nem tudnak csak maximum a szomszéd faluba, városba átbiciklizni.

Amikor ráébredünk mindezeknek az e világi dolgaink hasztalanságára, akkor elkezdjük megkeresni a kiutat. Amikor megtalálod ezt a csapást, akkor arra törekszel, hogy függetleníthesd magad ettől a szennyes világtól, hogy következőre koncentrálhass.

Tehát az elzárkózás az alapfeltétele az új lét felé nyitásnak.

Köoszönöm a tanítást.

Viszont te rosszul értelmezed a dolgokat.

"..mit tartogat számomra..."

Mit tartogat minekünk ? vag Mit bányászhatok ki belőle másoknak, hogy nekik jobb legyen? c. megközelítés jobb.

De te tudod. Én csak szólok.