Hogyan tudnám ezt elfogadni? El lehet ezt egyáltalán?

Az életem hihetetlenül jelentéktelen.19 éves vagyok,de semmi említésre méltó nem történt.soha nem volt barátnőm,nem is lesz ha így haladok,senkit nem érdeklek.szüleim nincsenek,nem értem el semmit az életemben,ha most meghalnék,észre sem venné senki.nincs olyan ember,akivel napi szinten beszélnék.van,hogy hetekig senkivel nem beszélek és ha valakit megkeresek vagy új emberekkel próbálok ismerkedni,mindenki lenézően elhajt."van jobb dolgom is","kuss csácsá"-ilyen szövegekkel.rosszul esik látni,hogy mindenkinek van valakije,jól elvannak...engem sehová nem fogadnak be,mert szegény vagyok és csúnya.soha senkitől nem kaptam karácsonyra semmit,a szilvesztert minden évben egyedül ünneplem,születésnapomon sem köszöntött még fel soha senki,nincs semmilyen élményem az életben.mindig egyedül megyek mindenhová,az iskolában is mindig egyedül ültem,kitaszítottak,gúnyoltak,még vissza sem köszönt senki.egy ilyen életnek lehet értelme?