Volt olyan, hogy a vőlegényetek/férjetek egyik (vagy legjobb) barátjával kerültetek kapcsolatba szakítás/válás után?

A vőlegényem nemrég elhagyott, pedig én teljes mértékben megbíztam benne (ami az azóta kiderült dolgok alapján életem legnagyobb ostobasága volt), azt gondoltam, együtt öregszünk majd meg. Az egyik legjobb barátja nekem is nagyon jó barátom volt (illetve most is az), gyakran kisírtam magam neki, ápolta a lelkem, sokat lógtunk együtt, de sosem tekintettem rá máshogy. Nem sokkal a szakításunk előtt összejött egy lánnyal, amit nem értett senki, semennyire nincsenek egy hullámhosszon (és azóta is velem nagyjából több időt tölt, mint vele). És most, hogy én szabad lettem, megtudtam közös barátoktól, hogy végig szerelmes volt (vagy még most is az?) belém, és borzasztóan szenvedett az egész helyzettől. Én ezt nem is vettem észre, illetve valamennyire de, de azt hittem, csak viccből udvarolgat... tekintve, hogy már csak az volt hátra, hogy az expárom felkérje őt tanújának mint legjobb barátot. Ez az egész azonban már megvilágításba helyez mindent. Látom rajta, ahogy néz rám, néha megérint, és magamban is úgy érzem, hogy talán ez egy jel volt, hogy ennek így kellett történnie, és nem a megfelelő emberrel voltam eddig... Vagy meg vagyok csak zavarodva? Lenne értelme szerintetek megpróbálni vele beszélni erről?