Keressem a szerelmet vagy magától megtalál?

Nagyon szeretnék már szerelmes lenni, szeretnék egy barátot, akibe halálosan beleszeretnék és csodálatos időket töltenénk együtt. Viszont túl nagyok az elvárásaim ,azt hiszem. Én egy érzékeny, ugyanakkor vad srácot szeretnék, aki értelmes, izgalmas és érdeklik a művészetek. Nekem olyasvalaki kell, aki megérti a gondolatmenetemet, lehet rá számítani, de ugyanakkor van saját világnézete. Aki elkápráztat a gondolatai kifejtésével, az elmélkedésével, a világról alkotott képével. Azt hiszem, ritka az ilyen és fogalmam sincs, hol keressem. Mindig is ilyen srácra vágytam, de egyszerűen nem találok. Épp ezért is nem jövök össze senkivel, mert várok a "tökéletesre". Amilyen srácot én elképzeltem magamnak, nem hiszem, hogy jár felkapott szórakozóhelyekre stb. Úgy érzem, hogy van valaki, aki vár rám valahol és meg kell találnom. Tudom, hülyén hangzik, de annyira nagyon vágyom egy ilyen mindent elsöprő szerelemre, hogy már szinte szerelmes vagyok a gondolatba. Létezik olyan, hogy valaki elképzel magának egy srácot és Ő lesz a nagy szerelem? És a szerelmet keresni kell vagy majd egy váratlan pillanatban megtalál magától? Mert ha keresnem kell, akkor elkezdek keresgélni, de nem vagyok benne biztos, hogy így akadnék a szerelemre.

16L