Utolsó esélyként mit tehetnék a boldogságért?

78 napja szakítottunk a barátommal(ő 21 éves és 11 hónapig voltunk együtt). Mindkettőnknek a másik volt ,,az első". Közös megegyezés volt a különválás azzal az érvvel, hogy egyikőnk sem tudott igazán beleszeretni a másikba. A szakítás ébresztett rá, hogy jobban szeretem őt, mint valaha (a kapcsolatunk alatt nem voltak ilyen erős érzéseim iránta) és igen is szerelmes voltam belé. Szakítás óta könnyek közepette elmondtam neki, hogy mennyire szeretem őt, az ő reakciója erre az volt, hogy t ,,tudja, de sajnálja, neki nem megy/nem képes rá". Pár nappal ezelőtt, amikor köszöntünk egymásnak, ő nagyon letörtnek látszott (mintha azt láttam volna a tekintetében meg hallottam a hangján, hogy bánja a szakítást ő is). Úgy érzem, tennem (vagy beszélnem vagy írnom valamit neki) kell valamit, még talán nincs késő, mert 2 hét múlva elutazik pár napra, ráadásul olyan társasággal, amiben van egy lány, akivel -azt hiszem- kölcsönös a szimpátia kettőjük között. Félek lépni, mert őszintén szólva azt sem tudom, mit lenne ,,helyes" tennem és az ,,újbóli" visszautasítástól is rettegek.

Szerintetek mit tegyek? Mit mondhatnék neki vagy próbáljam megcsókolni őt?

Előre is köszi a jó tanácsokat!

L/20