A barátom akivel ma jöttünk össze elérzékenyült, és picit sírva is fakadt, ez normális?

Annyi az egész hogy 1 hónapja elkezdtem ismerkedni egy sráccal még egy társkereső oldalon találtunk egymásra. Bevallom hogy elején amikor megláttam hogy hogy néz ki picit elbizonytalanodtam mert hát elég kövér a srác bár nem annyira vészes, szépen elkezdett fogyni már 3 hónapja fogyókúrázik és sportol keményen ami becsületre méltó, de a stílusa sem olyan lenyűgöző.

Elején nem akartam tőle semmit de olyan szépeket írt nekem, meg tényleg nagyon jól el lehetett vele beszélni órákon át hogy egyszerűen megkedveltem már akkor.

Nem sokkal később elkezdtünk randizni igaz picit messze lakik innen autóval neki kb 40 perc busszal 55-60 forgalom függő. Amikor először találkoztunk már kedvesen mosolygósan jött oda hozzám és bókolt nekem meg minden, tényleg nagyon kedves volt, élőben még érzelmesebb de ugyanakkor nagyon komolyan el lehet vele beszélgetni, érett a gondolkodása 21 évesen úgy gondolkodik mint egy 30 éves, nagyon jól el lehet vele hülyéskedni tényleg már az első randin nagyon odatette magát bár látszott rajta hogy izgul mert eddig nem volt sikere a lányoknál, jó egyszer volt barátnője de mondta hogy nem volt igazán jó nem volt belé szerelmes csak fellángolás volt arra használta ki a csaj hogy lefeküdjön vele és picit kiforgassa a vagyonából, ami nagyon bántotta a barátomat lelkileg de lényegtelen hamar túltette magát rajta.

A másik randinkon már szóba kerültek az érzései hogy mit érez és mondta hogy annyira szeretethiányban szenved hogy már fáj neki sokszor az ha egy szerelmes párt meglát az utcán akár kézenfogva sétálnak akár ölelkeznek mindig összeszorul a szíve hogy neki nincs senkije. Én nagyon megsajnáltam ezért igaz én sem vagyok egy túl szép lány mert nekem is van egy kis pluszom de mondta hogy az nem számít mert nem vagyok csontsovány és én sokat is adok magamra ami igaz is mert én tényleg nagyon összekapom magam hogy ha nem is tudok rendesen lefogyni akkor a megjelenésem legyen az igazi. Jó igaz csak 60 kg vagyok a 164 cm-hez képest de engem picit zavart, de a páromat nem. Most volt a 4. randink egy egész napot töltöttünk együtt mert én is elég hamar végeztem a suliban ő meg szabadságot vett ki erre a napra, a napunk fantasztikus volt, nagyon sok helyre elmentünk, elvitt a szülővárosába ahol lakott és körbemutatta a helyet mert én csak kétszer jártam ott, csodás egy napunk volt, elvitt egy helyre ahol együtt néztük a naplementét és én elkezdtem picit fázni ő odaadta a kabátját, de amikor már ő fázott akkor visszaadtam a kabátját és szorosan átöleltem hogy ő melegítsen fel engem. Nagyon élvezte mert szenvedélyes volt az ölelése jól hozzám is bújt :)

Aztán nagyon láttam rajta hogy megakar csókolni de ugye picit önbizalom hiányos és félt is mert nagyon sok lány megbántotta ezért én csókoltam meg, nagyon szenvedélyes csók volt. Aztán jókat beszélgettünk közben hazahozott és a kapuban percekig ölelkeztünk és csókolóztunk is meg simogattuk egymást. Aztán elbúcsúztam tőle ő is tőlem majd amikor már indult volna el gyorsan szaladtam vissza mert a kocsijában hagytam a telefonomat, akkor megállt és kiadta nekem és akkor láttam rajta hogy pityereg és beremegett a hangja, én akkor megijedtem mert azt hittem valami baj van akkor a párom kiszállt a kocsiból és szorosan átölelt majd mondta hogy nagyon nagyon belém szeretett és nagyon szeretne járni velem, én akkor azt hittem egyértelmű a dolog de igent mondtam és én is bevallottam hogy nagyon szerelmes lettem belé, akkor ő még percekig csak ölelt és lehetett hallani hogy kicsit szipog meg pityereg attól én is annyira elérzékenyültem hogy rám is rám tört a sírás, de aztán elköszöntünk egymástól.

Akkor én is picit sírtam az ágyban mert nagyon hiányzott és alig vártam hogy hazaérjen aztán rám írjon, és egyből furdalta őt a lelki ismeret mert azt hitte megijedtem és nem akarok ezek után tőle semmit, 1 órán át nyugtattam mert én vagyok az első olyan lány akit szívből szeret és nagyon örül hogy összejöttem vele mert a volt barátnője iránt nem érzett akkora szerelmet mint most nálam. De megnyugodott legalább is remélem.

csak ez nekem picit furcsa mert egy pasit sem tudtam annyira boldoggá tenni hogy örömébe sírva fakadjon igaz benne van az hogy a mostani párom nagyon szeretethiányos volt tehát tényleg ráfér már így 21 évesen egy boldog párkapcsolat. Ennek örülök is csak mégis furcsa nem tudom mennyire normális ez. Barátnőmnek elmondtam a dolgot és mondta hogy szerinte nagyon cuki lehetett ő is biztos bőgött volna, ettől valaki meg azt mondta hogy hagyjam ott a francba ameddig nem késő. Bár nekem szemben sincs őt otthagyni nagyon szeretem mert tényleg boldog vagyok mellette, egyszerűen ő képes teljesen emberszámba venni és nem abba köt bele ami a hibám és nagyon kedves tud lenni.

De egyszerűen nem értem hogy lehet ez nem nagyon hallok ilyen sztorikat szinte sehol hogy egy srác ennyire elérzékenyülne hogy sírva fakad :) Annyira ranyos tőle csak furcsa.

Szerintetek?:)