Ha rengeteg nő magányos és várnák, hogy valakinek fontosak legyenek, udvaroljanak nekik és én ezt megtenném gond nélkül, akkor miért nem értékelik és miért nem lépnek velem párkapcsolatba?

Én is azt látom, hogy az udvarlás egyáltalán nem népszerű a nők körében. Mi több, minél romantikusabb módon történik, annál jobban röhögik ki a férfiembert.

Erre annó én is rászivtam párszor, pedig az nem ma volt. (12-13 éve)

Tényleg az a helyzet, hogy a nők igénylik a romantikát, és a "szőke herceg fehér lovon" mindig ott a fantáziájukban, de amin megjelenik egy lovag már összeröhögnek a barátnőkkel. Persze ez használható szűrőnek is, amelyik nem ilyen azt a lányt érdemes értékelni, de ugye az udvarlás, és az udvarlás tárgya nem mindig találkozik,

nagyjából a második "maflás" után a fiúk hamar megtanulják, hogy nem kell udvarolni, és akkor nem kapnak ilyen pofont. A nemiség ilyen szintű lealacsonyitásában mindkét nem nagyon vastagon benne van, nagyjából fele/fele arányban.

Egyébként ez nem csak az udvarlásra igaz. A nemi szerepek szerinti viselkedés már "szexizmus", meg "férfi sovinizmus" lett, igy sikerült férfiak helyett csak feminizált pasikat gyártani futószalagon. Elég körbenézni a gyakorikérdéseken, hogy hány önbizalomhiányos pasi siránkozik, hogy nem mer odamenni egy lányhoz.

Álljon itt az én történetem tanulságul.

Én annó egy lányba úgy beleestem, mint szamár a kútba.

Fülig. :) Ő pedig utált engem. Fél év udvarlást nyomtam le, és ő közben kihasználta a helyzetet, a sérülékenységemet, és nagyon komolyan alázott. Nagyon megviselt mindig, de szerelmes voltam mint az ágyú :D Nem volt rá tekintettel, fegyverként használta ellenem. Meg nem törtem (akkor még), elfogadott, és nagyon szép két évet voltunk együtt.A rózsaszin köd két évét. Aztán mikor elkezdtem komolyra venni a dolgot (eljegyzésben gondolkodtam) elkezdtem észrevenni azokat a mozzanatait ami világossá tette, hogy miért is volt képes erre a kegyetlenségre annó. Mert megláttam benne az önzőséget, és azt, hogy milyen életem lenne mellette. Nem törődést, lelki támaszt,támogatást, stb... kapnék. Igen, ostoba voltam, hogy pont neki udvaroltam, ha nem vagyok fülig szerelmes észrevehettem volna, hogy aki képes ezzel ilyen sorozatosan, és tudatosan visszaélni, az milyen ember lehet, és jobb lenne elkerülni.

Hiába szerettem, inkább kitéptem a saját szivemet, és szakitottam vele.

Az még jobban megviselt. Akkor ki is bújt belőle amit megláttam, teljes valójában. Az a minimum volt, hogy hivogatta a barátaimat, és le akart járatni mindenhol, és minden rosszat elmondott rólam a hátam mögött, be akart feketiteni mindenhol ahová csak mentem. A zaklató telefonok, lelki terror több formája, stb... Rettentő gonoszság csapott belőle elő. Úgy kikészitett, hogy szó szerint kárt akartam tenni magamban, idegileg kikészitett. Ha ránéz valaki a bájos külső mögött nem mondaná meg, hogy milyen ember van. Ezt a leckét egy életre megtanultam. Mai napig állitom, hogy ő csinált belőlem férfit, de ehhez kiölte belőlem azokat a naiv, és ártatlan, jóhiszemű érzéseket amiket a mai napig nem nyertem vissza, és gyanitom már sosem fogom. Egy Istenverés volt a kijózanodás. Azóta férjhez ment, egyből szült is három gyereket (majd eltartanak mentalitás. Mert nekem is pedzette annó, de annyi eszem volt, hogy elutasitsam, és közöljem, hogy házasságig nem lesz gyerek!), aztán eltűnt a környezetemből. (sokat hallottam róla, mert évfolyam társam volt az egyetemen, egy ideig rendszeresen hallottam felőle) Nem kétséges a számomra, hogy azért ment hozzá ahhoz a sráchoz, hogy legyen aki eltartja, és azért szűlt 3 gyereket, hogy ne kelljen dolgoznia. Ha egyszer találkozunk és mást mond úgy sem hiszem el neki :)

Nem mindenki érdemli meg, hogy udvaroljanak neki. Nagyon meg lehet járni vele.

Pedig aki férfi tudja milyen már csak az, ha kinevetik a bágyadozó virágjával tipródva áll valahol, és próbálkozik.

Szóval óvatosan uraim.

A történet vége:

Több mint egy évig gyűlöltem magamat, és a nőket is, rettenetes harag, elhagyatottság, magány, stb... Aztán mikor kezdtem magamhoz térni, rám parancsoltak, hogy több mint egy éve tart ez, ez már beteges. Addig izélgettek

amig regisztráltam egy netes társkeresőre. Munkahelyet váltottam, új fejezet nyilt az életemben. Csajozni kezdtem. (elég komoly mennyiségben) Pár hónap múlva egyszer csak irt egy lány, aki pedig senkit sem keresett, csak őt is annyit izélgették, hogy regisztrált.

Leveleztünk, találkoztunk. Rutinból vittem az első találkozóra egy virágot. Megdöbbentem, lehidaltam, megrázó volt: Örült neki! Őszintén.

Megfogtam a kezét. És újabb sokk: örült neki! Pár randi után láttam be, hogy milyen életem volt az exem mellett. A lány két hét alatt többet törődött velem, mint az exem két év alatt.

Ez a lány 9. éve a feleségem :)))