Miért nem léptem még tovább? Miért hiányzik még mindig?

tavasz vége,nyár eleje környékén nagyon jóba lettem az egyik sráccal a párhuzamos évfolyamból...suliba is együtt lógtunk szünetekben,volt pár nagyon 'cuki'(legalábbis én imádtam) randink...tudtuk hogy jön a nyár,és hogy nem tudunk majd találkozni(ő külföldön volt egész nyáronm,én sem voltam itthon sokat) de mégis bevállaltuk hogy oké,vakáció előtt nem jövünk össze,majs ősszel...sokat témáztuk erről,tudta,hogy félek...félek,hogy elfelejt,hogy le se sz.r majd,stb...de ígérte,hogy nem így lesz...de úgy gondoltuk hogy hiába lesz hosszú a nyár kibírjuk,és szeptemberben belevágunk

jött a nyár,nem tudtunk sokat beszélgetni,én sem voltam netközelben,ő sem...nyár elején,közepén nagyon oké volt minden...később már egyre ritkábban beszélgettünk :/

aztán...szeptemberben jött a pofára esés...legalábbis nekem...első suli nap:hozzám se szólt

második nap:hozzám se szólt...összefutottunk a folyosón,megkérdeztem mi baja,miért nem dumál velem...válasz:"mit beszélgessünk?"

aztán kiderült hogy hát hosszú volt a nyár és ő...hát megunt,elfelejtett

nem azt mondom,nem ő életem nagy szereleme.mert nem az...de annyira akartam vele ezt a dolgot...hogy jó legyen...és mégis ez lett a vége :(

nekem ez annyira de annyira rosszul esett...és még mindig fáj...bármikor látom bevillan egy-egy kép,emlék vele...és a sírás fojtogat

mit tegyek? :(

16/l

(köszi,ha egyáltalán végig olvassátok,és előre is köszi a válaszokat)