Sajnos beigazolódott a félelmem. Tudtam, mindig is tudtam, hogy csúnya vagyok és ezért kerülnek a lányok. Most kérdeznék. (? )

Senki sem olyan gyökér hogy megölje magát! Azt hogy te mit csinálsz meg senkit nem érdekel.

ugorj de most! egy két há rajta!

"hallod, fas­zkalap, nálam biztos nem vagy csúnyább :)"

Köszönöm a rekeszizom sérvet.

Basszus, ne sajnáltasd magad!

Állj a sarkadra és keress valakit, nagyon sokan azt mondják, hogy csúnyák és sosem lesz kapcsolatuk, de pl. ezer meg 1 férfit/srácot/pasit/hímneműt tudnék neked mutatni, akiknél a csávó nem túl helyes, és van barátnője!

Kapd össze magad és ne csináld ezt, mert semmire nem jó.

Legyél rámenős és bátor, ennyi.

Csak ne sírj, mert annál semmi sem riasztóbb egy lánynak/nőnek.

Na jó ma már számtalan olyan kérdésbe botlok bele ahol mindig egy ronda srác vinnyógását látni. Komolyan mondom nem csak ti vagytok így ezzel. Én sem vagyok egy adonisz és hasonlón én is már gondolkodtam úgy 3 éve amikor már végleg feladtam a párkeresést. Én nem akartam volna megvakítani magam, mert az plusz ok lett volna hogy kinyírjam magam, így én akkor úgy döntöttem hogy feladom a párkeresést és foglalkozok mással az életemben, elmentem tanulni szakmát, csináltam a hobbim, dolgoztam, elfoglaltam magam. és nem sajnáltattam magam hogy nincs párom. Egy nagyon jó csoporttársam mondta hogy ne aggódjak még ráérek párt találni magamnak. Igaz hogy akkor voltam 20 éves, a csoport társam meg 32 de nem mondott hülyeséget. Végül kb fél évvel később elkezdtem beszélgetni egy lánnyal aki elsőre nem fogott meg engem se kinézetre, se belsőleg, nem volt csúnya, sőt nagyon szép volt, de elkezdtünk beszélgetni bizonyos dolgokról és ketten rájöttünk hogy mindenkiben van valami szép, csak sokan nem veszik észre, nos a csaj is rondának tartotta magát és hiába tudott viszonylag könnyen párt találni magának, neki a belső is fontos volt, sőt fontosabb is volt mint a külső, én sem voltam egy szép látvány, bevallom de a csajt ez nem zavarta sőt ő engem jóképűnek tartott mert ő bukott a mackós pasikra, és mondta hogy belsőleg egy aranynál is többet érek, egyedi a stílusom és a modorom és ezt ő nagyon értékelte bennem. El is kezdtünk randizgatni, de nem kellett sokat küzdenem nála, mert amikor egyre jobban megismertük egymást már szinte semmi akadálya nem volt annak hogy megcsókoljuk egymást aztán össze jöjjünk. A kapcsolatunk nem tartott sokáig, de utána már megtanultam hála neki hogyan legyen önbizalmam és hogy ne csak a külső alapján válogassak párt magamnak. jelenleg egy olyan lánnyal vagyok együtt, lassan 1 éve aki külsőre nem is épp olyan vonzó, egyszerű átlagos de belsőleg nagyon kedves, jófej, és nagyon szerethető. Igaz érte azért kellett is tennem de nagyon jó a kapcsolatunk és nagyon imádjuk egymást és őt sem zavarja hogy nem vagyok olyan mint a többi pasi, mert külsőleg, belsőleg is valahogy egyéni vagyok és neki is tetszik ez, sőt a barátnői is irigykednek hogy egy egyszerű komoly mogorvának kinéző ember milyen érzelmes és odafigyelő a lánnyal szemben. Én megtanultam azt hogyan tegyme túl magam a dolgokon és tudtam hogy ha most nem megy egy időre abba kell hagyni, erőt gyűjteni foglalkozni mással, mert az idő ketyeg és kellett valami szakma, meg munka is mert nem csak szerelemből áll az élet. És most örülök is ennek mert előbb csináltam meg azt amit kellett aztán párt kerestem magamnak, így mindenem megvan, lassan költözünk az örökölt házamba amit tavasszal fogok elkezdeni rendbe rakni. Az kb 2-3 évig fog tartani mire tökéletes lesz és addigra már gyereket is szeretnénk.

Szóval ne add fel, eljön a te időd is!