Mivel tehetném nőként jobbá a világot a kétségbeesett, számkivetett, siránkozó, reményvesztett, elvileg csúnya, esetenként nőgyűlölő férfiak számára?

"Mivel tehetném nőként jobbá a világot a kétségbeesett, számkivetett, siránkozó, reményvesztett, elvileg csúnya, esetenként nőgyűlölő férfiak számára?"

Ha komolyan ez a szándékod, akkor szerintem a következő dolgokkal:

1. Menj szembe az ösztöneiddel (felőlem hívhatod "érzéseknek" őket, azt a nők jobban szeretik) és feküdj le velük. Tudom, hogy erre nem vagy vevő, meg bunkóság ezt írni, de komolyan ez a legkézenfekvőbb válasz a kérdésedre. A nőgyűlölők nyilván azért azok, mert kiábrándultak a nőkből, mert frusztráltak, mivel minden próbálkozásuk ellenére sikertelenek. Ha te kivételt teszel velük, akkor az nyilván lelkesedést, önbizalmat ad nekik. Ez a logikus válasz. Bocsi, te kérdezted, hogy mivel tudnál segíteni :D

2. Nem tom, mondjuk győzz meg más barátnőket, hogy legyenek nyitottabbak és gondoljanak arra, hogy a nőgyűlölők elsősorban csak frusztráltak az életre haragszanak?

3. Dicsérd őket, hogy nőjön az önbizalmuk?

4. Fizess nekik be egy pszichoterápiára?

5. Segíts nekik a párkeresésben?

Így ezek jutottak nagyjából eszembe.

"A kérdés háttere csupán annyi, hogy egyfolytában sorolják a nyűgjeiket, meg jönnek azzal, hogy nézzek magamba, én pedig komolyan nem tudom, hogy mit kellene tennem velük.

Pedig tök egyértelmű.

"Ha van párkapcsolatom, akkor az a baj nekik,"

Mert frusztrálja őket az elérhetetlenséged.

"ha segíteni akarok, akkor hárítanak minden egyes tanácsomnál,"

Mert szégyenlik, zavarónak tartják hogy nem tudják maguk megoldani a problémájukat és egy nőtől kell segítséget kérniük.

"ha kedves és barátságos vagyok, akkor szemét vagyok, hogy nem járok velük,"

Igen, mert az úgy tűnik, mintha áltatnád őket. Ne tagadd, mert ez tényleg így van. Ha tudod, hogy bejössz valakinek, de semmiképp nem akarsz tőle semmit, akkor csak még fájdalmasabb lesz neki, ha úgy teszel, mintha rokonszenveznél vele. Ezt én is utálom. És tudom, hogy ez számotokra nem egyértelmű, és nem tehettek róla, nem is hibáztatlak érte, mert mindenki sokkal kiegyensúlyozottabb, ha szerelmes, és ezért ilyenkor a lányok mindenkivel barátságosak, amit a fiúk viszont félreérthetnek. Hiszen egy fiúnak a viszonzott kedvesség az első jelzés, hogy zöld útja van. Ezt én is számtalanszor megéltem, és nagyon frusztráló. A legrosszabb érzés az, amikor valami úgy elérhetetlen, hogy közben mégis mindig úgy tűnik, mintha egy kis küzdelemmel elérhető lenne. A legrosszabb a hamis remény.

"ha pedig egyértelműen közlöm, hogy semmit nem akarok, akkor meg kegyetlen vagyok. :)"

Hát, az megesik. De lehet azt szerintem úgy közölni, hogy ne tűnjön kegyetlenségnek. Amúgy én nem vagyok megrögzött nőgyűlölő, de úgy gondolom, hogy a nők sokszor kifejezetten kegyetlenek. Azért mondom ezt, mert ha valaki amúgy jólelkű fiú, de nem vonzó és ügyetlenkedik, annak a nők nagyon el tudják venni az önbizalmát, és lelkiismeret-furdalás nélkül hátat fordítanak nekik. Ez persze ránk is igaz, mert mi se járnánk egy csúnya nővel.

"Komolyan nem tudom, hogy mit várnak, és mi lenne az, ami megfelelne nekik, ezért tettem fel a kérdést.

Azt gondolom senki sem gondolhatja komolyan, hogy tegyem szét a lábam nekik."

Akkor viszont ne tegyél fel álszent módon ilyen kérdést. Nincs azzal semmi baj, hogyha nem érdekel annyira, mi van velük, és nem érzed a te feladatodnak, hogy segíts nekik. De ha már tényleg segíteni akarsz, és felteszel egy ilyen kérdést, kb. adod alájuk a lovat, akkor viszont ne legyél felháborodva, hogy őszintén elmondják, hogy mi az, amivel segíthetnél :)