Miért vagyok ennyire szerencsétlen a nők terén?

"Jól felépített = eleve sokkal kevesebb esélyem van minden egyes lánynál, és ha van is, a folyamat sokkal hosszabb, ergo több a lehetőség a hibára."

Már nem is csodálkozok, hogy megint a mennyiségi mutatók kerülnek előtérbe. Az a mi korosztályunk legnagyobb baja, hogy a minőség helyett a mennyiség került előtérbe. Ha valaki egy életen át egy embert szeret és vele éli le az életét übertré, ha valaki már 70. partnerét fogyasztja, annak milyen jó, biztos nagyon jól néz ki és vonzó és ettől ő értékesebb mindannyiunknál.

Szerintem ez élet közel sem ilyen egyszerű és sablonos.

Ha te ipari méretekben akarsz halat fogni hát lelked rajta, ha neked ez a siker. Én meg csak kacagok a világon, mert csak párszor mentem ki pecázni, de enyém lett az aranyhal. Én innentől magasról sajnálom le a világot.

Több a hibalehetőség... meg eleve kevesebb lány... ha fél kampuszt végig akarod dugni, akkor most nagyon szánlak, mert egynlőre nem tudod, hogy is kezdj neki.

Ha pedig amúgy egy értékelhető ember lennél, csak már te sem vagy képes józanul gondolkodni és reális célokat kitűzni, akkor meg pláne kár érted, de ez is a te harcod, hogy egyszer ne a tenger össze hala kelljen, hanem az aranyhal... azt meg nem ipari hálóval és nem az első próbálkozásra fogod kifogni :P

voltál már rapid randin? Amikor kapsz x percet, hogy beszélj magadról, majd a másik fél is, aztán csere?

Na, hát nem véletlen, hogy megismered ott az összes nőt, és nem jön össze semmi.

Pedig kapsz lehetőséget, hogy mindegyikkel beszélj. De nem fog eredménye lenni.

Nem mehetsz végig az egész világ nőin. Kezdve Amerikától japánig. Lehetsz te világ utazó, de nem attól fogod megtalálni, az igazit, hogy minél szélesebb a spektrumod.

Ismered a Kisherceget? Neki egy napon nőtt a bolygóján egy rózsa. Onnantól Ő volt a Kisherceg rózsája.

Amire én gondolok az a következő, szó szerint idézném:

"A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám. "