Miért csak a ronda pasikkal érzem jól magam?

Akkor van remény a ronda fiúknak, akik mindig azt írják ki hogy:

"Miért ilyen felszinesek a lányok?"

Te is tudod a választ a kérdésedre.

Ritka az ilyesmi, főleg a csajok részéről, de úgy látszik te egy kivétel vagy.

Nem akarom feltételezni, hogy kamu a kérdés, mert lesz úgyis más, aki helyettem megteszi.

Viszont annak ellenére, hogy sokan nem hiszik el az ilyesmit, mert csak a sztereotípiák és az általánosítások léteznek, én is ismerek személyesen is olyan nőket/férfiakat, akik nem külsőre mentek partnerválasztás terén, ennek ellenére már évek óta komoly párkapcsolatban élnek, amit sokan meg is jegyeznek azzal az ürüggyel “ de hiszen annyira különbözőek, hát X százszor jobb pasi/csaj, mint amilyet Y mellé valaha is elképzeltem volna ! “ – az ember már csak ilyen.

De ha tényleg te is leírod, hogy ronda, de magadban szépnek látod akkor ezt most...? :$

Azáltal, hogy vele jársz állandó támadási felületté fogod kitenni a srácot, mivel írtad is, hogy a barátaid kiröhögnek, őt is kifogják, ha együtt látnak titeket.

Neked ez egy idő után sok lesz és úgy is elhagyod, (vagy ő sokall be) szegény srác meg ki tudja mekkora lelki sérüléseket szenved.

A véleményem szerint (ami teljesen szubjektív) ez a kapcsolat nem lehet hosszú távon működőképes.

Én is hasonlóan vagyok.:) Nem helyes a srác,visszahúzódó,de legalább intelligens - ami nálam alapfeltétel - és olyan humora van,hogy mellette garantáltan nem vagyok szomorú. Pedig engem ritkán lehet boldognak látni. Ha összejövünk (amire nagy esély van) akkor szintén az lesz a többiek részéről,amit te is írtál,hogy "Jézusom,vele jársz?". De nem érdekel:D

Szóval srácok,a külső nem mérvadó.

# 4 – Na jó, hát ha így vesszük, akkor soha nem fog működni semmi.

Épp az imént olvastam egy srác kérdését, aki külsőleg előnytelennek tartja magát és tanácsokért könyörög, bármit megtenne, hogy legalább egy átlagos barátnője legyen, másfelől pedig itt van egy példa arra, hogy egy jó csaj képes a felszínes hozzáállást félrehagyva választani magának egy párt, akivel lehet, hogy sokkal jobban megértené magát hosszútávon, mint bármelyik másik adonisszal, s akkor jönnek az olyan problémázások, hogy “ de mit fognak majd a haverok és az ismerősök szólni “.

Elsősorban én nem nevezném barátoknak azokat, akik annak alapján ítélik meg valakinek a partnerét, hogy külsőleg illik-e hozzá vagy sem. A szerelem nem feltétlenül kinézetfüggő, s ezt úgy mondom, hogy én magam nem vagyok szerelmes, tehát rózsaszín szemüveget nem hordok, viszont léteznek még érzelmek is két ember között, amelyek felülmúlhatják a társadalom konvencionális elvárásait és feltételeit. Mint már írtam az előző hsz-ban is, személyesen is ismerek olyan párokat, ahol átlagos/átlagon alulinak minősített fiú összejött egy 10/10-es csajjal.

Másodsorban túl sokat foglalkozunk már azzal, hogy mit szólnak majd a kívülállók ehhez és ahhoz. Minden 2. személynek már van valamilyen frusztrációja, búskomor, irónikus, elfogult, csőlátású, stb., és az ilyen személyeknek soha nem lesz egyetlen jó szavuk sem arra, ha a környezetükben látnak egy példát arra, hogy valakinek sikerült az, ami nekik egész életükben nem jött össze.

Ismétlem, hogy nem érdekel, ha ez a kérdés kamu. Ezt a hozzászólást azoknak írtam, akik igazán ebben a helyzetben találják magukat valamikor az életük során.