A gyerekvállalással kapcsolatban csak én vagyok ilyen tartózkodó?

Én úgy látom, hogy téged nem igazán a gyerekvállalás mint olyan zavar, hanem inkább az, hogy nem hiszed, hogy találsz valakit, aki nem hagy el, nem csal meg és melletted van. Nyilván a félelmeid nem alaptalanok, mert én is megütközöm elég gyakran, hogy mennyi nő és férfi van aki egy morálisan életképtelen sz*r.

Egy gyerek erőt ad és célt.

Nekem nincsen se gyerekem, se feleségem, de azt gondolom, hogy gyerek, meg család nélkül teljesen feleslegesen dolgoztál, szenvedtél egész életedben. Mert mi értelme a pénznek, ha nem tudod a gyerekedre a feleségedre költeni? Mi értelme van elvek szerint élni, ha ez nem tudod átadni? Én azért tanulok, illetve küzdök a magasabb pozícióért meg a több pénzért, hogy ha majd lesz családom, tudjak nekik adni.

Még lehet, hogy változni fog a véleményed. majd olyan 30 körül. nekem is mindig ezt mondják. :P 25 vagyok..de az én életemet is jelenleg még tuti porrá zúzná egy gyerek.

Majd kiderül. nekem van egy fantasztikus párom...mégsem jön az érzés.

Valamilyen szinten én is így gondolom, de csak azért mert látom a nővéremet a 8 hónapos babájával...A párja csak aludni jár haza, a napi 8 órás meló után estig maszekol, ha a tesóm beteg (legyen lázas, vagy bármi!!) akkor sincs otthon csak dolgozik...A tesóm már teljesen kivan, mind idegileg, mind fizikálisan.

Nincs diagnosztizálva (hiába mondjuk neki hogy menjen el pszichológushoz, de nem hajlandó), de egyértelműen látszik hogy depressziós és sajnos úgy látjuk anyuékkal hogy ez még rosszabb lesz és nem tudunk mit tenni ellene...

Szóval ez csak egy példa arra amit írtál...Függetlenül attól, hogy most én is úgy gondolom (23 évesen) ahogy azt Te leírtad én a későbbiekben szeretnék gyereket. Stabil 6 éves kapcsolatom van, komoly tervekkel. És remélhetőleg esély sincs arra, hogy én is úgy járjak majd mint a tesóm most.

16.

De a pasi azért dolgozik ennyit,hogy eltartsa őket nem?