Túlságosan az eszemre hallgatok?

Sokszor passzolok le egy kínálkozó lehetőséget, ahol nekem kéne tenni, de tudom, hogyha visszautasításban lenne részem megbánnám másnap vagy még aznap, sokszor nem hívok fel valakit vagy írok valakinek, mert tudom hogy mit veszthetek, mint büszkeség, önbizalom, és tudom mit nyerhetek, mint újabb rossz élmény. Van, hogy nem megyek el bulizni, mert nem szeretem a másnapot, viszont ivós bandám van, ahol "nem lehet" nem inni (tudom, lehet, stb, de hogyha olyan a kör, te is jobban idomulsz a szokásokhoz). Vagy ha van egy ruha, ami első látásra szerelem, de túl drága, akkor inkább otthagyom az esetek nagytöbbségében.

Ne értsetek félre, van életem és boldog vagyok vannak barátaim ,szerető családom, terveim a jövőmre nézve, élményeim, de néha elgondolkodok, hogy én élek túlságosan ésszel és tompítom a szívemet? Vagy így a normális? Jobban kéne a mának élnem?

22/L