Túlságosan szeretem és nem tudom elfelejteni (? )

Rajongásig szerelmes vagyok az egyik osztálytársamba. Márciusban derült ki, hogy ő nem szeret viszont. Nem tudom túltenni magam rajta. Irtózatosan hiányzik, sajnos nincs semmim se tőle... Ha csak egy apró papírfecnim lenne...

Szóval. Kb februárban ültettek mellé a suliban. Addig alig tudtam a létezéséről. Elvolt a leghátsó padban a haverjával és csak akkor derült ki, hogy nem beteg, amikor az utolsó órákon felszólította valamelyik tanár. Viszont minden gyökeresen megváltozott, amióta mellette ültem. Nem tudtam figyelni órákon, egyre nehezebben aludtam el éjszaka, és azon kaptam magam hogy teljesen belezúgtam. A haja, a szeme, a nevetése, az érintése... Annyira örültem, hogy foglalkozik velem, hogy kedves, hogy segítőkész. Aztán rájöttem, ezt ő mind reflexből csinálta. Mert ő ilyen. Nem az osztály legfőbb személye, de nem is elhanyagolható. Annyira tökéletes volt. Mindig elvesztem a szemében, ha hozzám ért a keze vagy a lába, azon a ponton percekig bizsergett a bőröm, mintha égne. Utána valahogy kiderült, hogy nem tetszem neki (ő nem mondta a szemembe, de később egy sms-ben bocsánatot kér, amiért nem mondta el, mert "bunkóságnak érezte volna, és nem akart összetörni"). Ezért most itt vagyok. Teljesen tanácstalanul. Annyira szeretem, és hiányzik. Jövőre utolsó évünk lesz ebben a suliban, már nem mellette fogok ülni. Eddig járt zeneiskolába, jövőre már oda sem fog. Szóval az a lehetőség, hogy minden hétfőn és csütörtökön láthatom még pluszba pár percre, eltűnt. Annyira jól esett, ha örömet okozhattam neki, ha ő mosolygott miattam, még akkor is, ha az nekem nem volt valami mulatságos pillanat. Én év végén egy jeggyel rosszabb lettem föciből, csakhogy ő megkaphassa az ötöst. Segítettem neki, próbáltam súgni neki. Alapvetően jó tanuló, de gyakran leblokkol (hát még én, ha rám néz), olyankor segítségre szorult.

Itt a nyár, hiányzik. Nagyon. Én már annak is örülnék ha egy pillanatra valahol láthatnám. Fényképem nincs róla. Fura, de nincs facebook-ja. Telefonszámát, e-mail címét ugyan tudom, de nem lenne fura, ha nyáron ráírnék, hogy "Szia, mizu?" ? De, nagyon...

Annyira szenvedek, nincs amivel egy pillanatra is le tudnám kötni a figyelmemet.

Nem vagyok egy vékony lány, de szerintem sokat tettem érte. De nekem már az jól esett, hogy vele lehettem egy szobában...

Kérlek, segítsetek! Mit tehetnék?

Előre is köszönöm a válaszokat! :(