Veletek is szokott lenni ilyen? Mit lehetne csinálni ilyenkor?

19 éves létemre még mindig gyakran érzek ilyen fellángolásszerű valamit, nem tudom pontosan elmagyarázni. Például ha megyek vásárolni valami új helyre, ahol egy helyes kasszás fiú van, aki szimpatikus nekem és látom, hogy ő is érdeklődik irántam, de nem történik semmi és soha többé nem látom valószínűleg utána napokig azon fog járni az eszem, h mi lett volna ha, vagy mi van, ha ő lett volna az igazi. Ilyenkor általában megpróbálom megkeresni facebookon vagy bármilyen hasonló oldalon és sokszor előfordul, hogy meg is találom, de ilyenkor általában semmi nem történik, csak megnyugszom, hogy legalább valami elérhetőségére bukkantam. És mivel ez elég gyakran megesik velem, nem is merek kezdeményezni, mert mi van, ha mégsem tetszem neki, vagy félek, hogy hülyét csinálok magamból, esetleg később kiábrándulok belőle.

Tudom, hogy hülyeség ez az egész, de mivel régóta egyedülálló vagyok és szeretnék már végre valakit, gondolom emiatt érzem mindig azt, hogy talán ő lenne az igazi. Ilyenkor általában eléggé magam alatt is vagyok, mivel tudom, hogy úgyse lesz belőle semmi, max hülyét csinálnék magamból, de mást lyenkor el se tudok képzelni, csak az adott személyt. Általában csak akkor tudok/tudnék megnyugodni, ha bejelölöm, esetleg beszélek vele, mert ilyenkor úgy érzem, hogy legalább tud a jelenlétemről és van lehetősége megkeresni engem. De ez is ritkán esik meg, mert mindig lebeszélem magam és ettől meg csak elkeseredettebb leszek.

Mi ilyenkor a megoldás? Néha úgy érzem, hogy soha nem is fogok tudni megállapodni egyvalaki mellett, mert ttól félek, hogy akkor is lesznek ilyen "fellángolásaim". De jelenleg nincs senkim, addig pedig nem tudom, hogyan kezelhetném a helyzetet. Mi a jobb? Kezdemémyezni és megnyugodni, mégha néha fura helyzet lenne, vagy inkább csendben szenvedni és várni, hogy jobb legyen és talán elmúljon, amire sokszor több hónap is kevés?