A párok tényleg képesek egymást elhagyni azért, mert nem jó együtt a szex?

#36

Azzal nem értettél egyet?A mondatból kiemelve talán valóban nem tűnik igaznak,de ha azzal együtt olvasod amit még írtam belátnád hogy igaz.

Kérdező:

Igen,de te általánosítva kérdeztél.Az általánosítás alatt viszont mindig a többséget kell figyelembe venni.Nem azt mondom hogy nem lézetik a kettő egyszerre,azt mondom hogy a többségnél nem létezik.

"Csak meg kell hozzá találni a megfelelő személyt, akivel többet érzel mint hormonális vágyakat..."

Pontosan. Ha csak hormonális vágyakról szólna egy kapcsolat, elég instabil lenne.

Olyan embereket vegyél példának, akik évek óta boldog párkapcsolatban élnek és sok mindenen keresztülmentek együtt.

Nehéz igazán hozzánk illő partnert találni (nekem majdnem 30 évesen sikerült), de megéri várni rá. Utána pedig megéri vigyázni a kapcsolatra.

#30

"ha nem szeretem a másikat emberileg is."

Miért a férjeden kívűl mást nem is szeretsz emberileg is?

# 27: A kapcsolat olyan mint egy szék, aminek stabil lábakon kell állnia. A lábak közül az egyik a szex. Ha bármelyik láb is hiányzik, az egész billegni kezd. Kihat az összes többi a tényezőre. A szex ugyanolyan fontos, mint az, hogy tudjunk beszélgetni, meg tudjuk oldani a problémákat, legyen közös értékrendünk, életstílusunk, stb.

Ha eltérő a szexkultúránk, az egy probléma, és ha nem tudjuk megoldani, kezelni, akkor máris egy másik láb is megrogy, aztán a többi is szép lassan. Hangsúlyozni kívánom, hogy személyes tapasztalatról írok, és nem egy-két éves kapcsolatról. Lehet tolerálni ideig-óráig, de ha sok éven azt látod, hogy a másik nem partner a problémák megoldásában, akkor jön a frusztráció, a veszekedések, egymás hibáztatása, az elhidegülés, a társas magány.

Lehet így is élni, sokan élnek így - mondjuk szeretőt tartanak, vagy mindkettőjüknek megfelel a "baráti" kapcsolat. Nekem nem felelt meg, elég nagy szexuális igényekkel rendelkezem, a párom pedig nálam jóval kevesebbel (mind mennyiségben, mind minőségben). 11 évi kapcsolat után döntöttem úgy, hogy ez nekem nagyon kevés. Évekig próbáltam változást elérni, minden létező módon, de a párom közölte, hogy neki jó így, fogadjam el. Semmi együttműködés, kompromisszum... én fogadjam el és kész. És ez az egész kapcsolatra kihatott. Nagyon rossz irányba mentünk el, menthetetlenné vált a kapcsolat.

Először megpróbálnám leírni a kérdésről a véleményemet: ahogy azt már írta/ták valakik/k, a hangsúly inkább azon van, hogy mennyire hajlamosak a személyek tenni a probléma ellen - de ez szerintem nem csak az intim témára vonatkozik, hanem minden másra. De nem szabad feladni senkinek a saját személyiségét, ízlését egy kapcsolatban, éppen csak addig szabad elmenni, amíg még mindkét fél a komfortzónán belül marad. Ha túl nagy a szakadék, akkor valószínűleg nem tartoznak össze. (Bár szerintem, ha csak egyetlen pontban van probléma, egyébként minden más gördülékenyen működik, akkor érdemes nagyobb erőfeszítést is beleölni a helyzetbe.

Ne haragudjatok, hogy "beleszólok", lehet, hogy fiatal vagyok még a szavak meghatározásában, de az én véleményem szerint szerelemmel kezdődik a legtöbb kapcsolat. Az az időszak, mikor forr a véred, mikor a másikkal akarsz lenni mindig, mikor talán felelőtlenül ígéritek egymásnak az életeteket. A szeretet akkor kezdődik, mikor esetleg együtt éltek, vagy egymást ápoljátok, mikor beteg, ott vagy vele, mikor veszteség éri - olyan helyzetekben, mikor nincs semmi erotikus vagy vonzó a pillanatnyi kinézetében, vagy viselkedésében, te mégis úgy érzed, hogy senki más mellett nem lennél szívesebben, mint vele. Ha rájössz, hogy igenis tud aljas lenni, vagy rosszul kezeli a problémákat, néha túl agresszív, vagy esetleg nagyon mulya, nem túl önálló. De ha ezeken a tényezőkön inkább segíteni szeretnél, vagy valami kompromisszumot létrehozni, és nem kiábrándulsz, én már azt is szeretetnek hívom. És szerintem egy ideig létezhet egymás mellett szeretet és szerelem. Az a feleken múlik, hogy milyen hosszú ideig.

Csak egy vélemény.

Te sem voltál még nővel... Vagy ha csaj vagy akkor..

Több olyan csajom is volt, akik még csókolni sem tudtak jól. Pedig ez ellen tudtak volna tenni, mégsem tettek. Akkor had ne folytassam...