Ez így milyen "barátság"?

Nem éppen szerelem témakör, de még mindig ide passzol legjobban. Egyetemista srác vagyok és van egy lány, akivel még anno első félévben barátkoztam össze. Az a helyzet, hogy én közel lakok az egyetemhez, szóval elég sokat van fenn a lakásomon. Nagyon közvetlen, állandóan vidám, de ezt már néha nem bírom. Ha egy héten csak egyszer érek rá, hogy úgymond "fogadjam" akkor már panaszkodik, hogy alig látjuk egymást. Én náluk szinte soha nem vagyok, bár egyszer-egyszer hív de nincs sok kedvem menni... Úgy érzem tartozok neki, mert már több vizsgaidőszakban is segített, korrepetált abból ami neki jobban ment. Elég gyakran fel is emlegeti ezeket, ami engem nagyon zavar. Ha a suliban van dolga és van 1-2 szabad órája, mindig jönne fel hozzám, és nem is megkérdezi, hogy jöhetne-e, hanem egyszerűen bejelenti, hogy ő most akkor jön fel. Volt már, hogy itthon pihentem, nem vettem neki fel a telót, erre mégis idejött, pedig nem is tudta itthon vagyok. Nem tudom értitek e mire gondlok, hogy ezeket leírom. AMikor ittvan, esetleg itt is alszik, sose kérdezi meg vehet e ebből vagy abból, a drága bonbononkat is megeszi reggelire amíg alszom, meg ilyesmi. Mikor bármi ilyet szóvá teszek, csak nevet. Én nagyon nyugodt ember vagyok, ezzel szoktak is csesztetni, hogy semmin se húzom fel magam, viszont ha ő ittvan, akkor néha annyira felidegesít, hogy fiatal férfi létemre majdnem elsírom magam. Tudom, hogy nem úgy gondolja, de néha olyan durva megjegyzéseket szúr oda egy-egy mondatába, hogy ökölbe szorul a kezem. Mindig a gyenge pontjaimra tapint rá. HA nem egyedül jön fel, akkor meg minden tökéletesen rendben van. Szerintetek mit tegyek? Ez így egy elég beteg barátság, hogy ő így ragaszkodik (mert egyébként a lakáson kívül is sokat találkozunk, kéri, hogy menjünk ide-oda) én meg lassan már gyűlölöm. Egyébként kinézetre nem tetszik nekem.