Mi az, hogy szerelem? Ti hisztek benne?

Ettől miért is pont sekélyes lennél?

32 éves vagyok, és voltam már szerelmes. Szerintem létező dolog, nyilván abban igazad van, hogy mivel te nem voltál, így nem hiszed el. De mindenki abban hisz, amiben akar. Számomra olyan érzés volt, hogy mindig vele akartam lenni, mindig ő járt a fejemben, ha nem volt velem. Ha velem volt állandóan csak meg akartam érinteni, csókolni. Olyan dolgok jöttek elő, amiket nem tudatosan csináltam, hanem ezt éreztem, hogy de szép, meg de vicces, meg de kedves, és nem akarok enélkül az ember nélkül élni. Szokták mondani, hogy a gyomrod összerándul, ez nálam valós, fizikai érzés volt, a gyomrom görcsben volt, ha nem tudtam, mi van vele, vagy összevesztünk. Aztán már minden olyan természetesen jött, mikor együtt éltünk. Nem tudom neked ennél jobban leírni, és azt sem tudom, hogy ez mitől és hogy alakul így, vagy érzi ezt az ember, de szerintem ezt mindenkinek meg kellene tapasztalnia.

Ha te boldog vagy így,jól érzed magad egyedül,akkor éld szépen az életed,de ne másokon röhögj,ne mások felett törj pálcát,meg ítélkezz.Neked jó így,te ebben nem hiszel,más meg igen.Lehetne ezen napokig vitatkozni,viszont értelme nincs,a vita meddő és parttalan.Ha valóban annyira intelligens vagy,akkor belátod,hogy minden embert az éltet,amiben hisz.Ki Istenben,ki a szerelemben.Talán csak illúzió,talán létező dolog,mindenesetre senkinek sincs joga kijelenteni,hogy xy dolog nem létezik,mert én nem hiszem el,hogy van.

Egyébként a magam részéről én már átéltem,és bár sok könnyet meg fájdalmat okozott,sok rendkívüli érzést is előhozott belőlem.

Miért vagytok felháborodva a kérdezőn? ne foglalkozzatok vele, nyílván azért gondolja így mert nem élte át, ez egyértelmű. Ti is átéltétek én is átéltem, tudjuk miről van szó! Majd ő is átélni egyszer :)