30 évesen vénlány?

Van egy munkatársam, 30 éves. Életében egyszer volt 2 hétig tartó "párkapcsolata". Állítólag azèrt szakított, mert a barátja el akarta vinni ide-oda. (pl mozi, vacsora, barátokkal találkozni) de ö nem az a "menös" típus. A szüleivel él, munka után rohan haza "anyának" segíteni. Tavaly megpróbáltuk munka után elhívni hogy jöjjön el velünk valahova, beülünk egy kávèra, sütire egy cukrászdába. A válasza: neeem, sietek haza "anyához és apához". Olyan mint aki kettöt szólni nem tud (tèny hogy buta, fönök is mondta meg mások is) de akivel több idöt tölt, azt kikèszíti. Fel-alá járkál körbe-körbe, az embert követi a munkahelyen mint egy pincsi kutya. Agyunkra megy. Meg az anya így anya úgy mondásaival is. Megkèrdeztem töle, milyen az ideálja? (panaszkodik h már mindenki fèrjhez ment az ismerösei közül, neki is kène valaki) Azt válaszolta elsöre: legyen olyan mint apa! (na bassz...) Javítson meg mindent a ház körül, segítsen a háztartásban. (ezek aztán igènyek... semmi olyan hogy hüsèges legyen, okos, müvelt stb) Egyik közössègi oldalon sincs fent (a tesója oldaláról megy fel nèha) barátai sincsenek. Èletcèlja sincs. (egy van: fèrjhez menni) Mi lesz ebböl ha a szülei nem lesznek már? Vénlány marad, és a környezetét fogja megöríteni?