Ennyire jó társaság lennék, ha így viselkednek velem a lányok?

A melóhelyen több korombeli lány is van, elég jó viszonyban vagyunk, néhányukkal viszonylag közvetlenebbül viselkedünk. Ma is kimentek cigizni, és hívtak magukkal (én nem dohányzom), hogy menjek friss levegőt szívni. Tegnap szabadságon voltam, ma meg egy rajz fogadott az asztalon, rajta a nevemmel, szívecskékkel, és kérdezte is az egyikük, hogy "na, megkaptad a szerelmes levelet?", és közben nagyot mosolygott. A másikkal többet dolgozunk együtt, de ha kevesebb munkánk van, akkor elbeszélgetünk, de néha csak hallgatunk. Ennek ellenére a leányzó akkor is ott van a közelemben, pedig mehetne esetleg máshoz is, viszont sokszor elhülyéskedünk, gyakran megérintem őt, megsimogatom a vállát, a fejét, és egész jól tűri, ha pl. a kezéhez is hozzáérek. Igazából annyira furcsa ez az egész, mert én mindig is rossz társaságnak tartottam magam, bár ma már kevesebbet görcsölök azon, hogy mit is kellene mondanom beszélgetés közben, de néha még így is kattog az agyam, ha el akarom kerülni a csendet. Tetszenek nekem a lányok, és meglepődve vettem észre, hogy így viselkednek velem, hogy hívnak magukkal. Mit tegyek, ha van barátjuk? Kikezdeni nem igazán akarok velük, és valószínűnek tartom, hogy csak haverkodnak, és jól érzik magukat, viszont másrészről meg hazudnék, ha letagadnám a különböző vágyaimat és vonzalmaimat. Megköszönnék minden értelmes, normális választ, eléggé tanácstalan vagyok. Nemsokára elmegyek a munkahelyről, szóval sok időm nincs eldönteni, mi is legyen, hogy aztán még cselekedni is tudjak, ha azt kell tennem.