Mit tegyek? Nem tudom, mi lenne a helyes döntés

Röviden: Majdnem két éve ismerkedtem meg egy fiúval neten. Szeptemberben miattam(!) jött át egy olyan gimibe, ami az én városomban van és itt kollégiumba járt. Nagyon szeret, tényleg én vagyok a mindene! Viszont november-decemberben elég súlyos problémák kezdődtek. Megcsalt többször is, füvezett, piált, erőszakos volt velem, meg is vert egyszer, balhékba keveredett. Állítása szerint ez mind miattam volt, mert nem bírta, hogy én szakítani akarok vele (azért akartam szakítani vele, mert régebben voltak rendőrségi ügyei, amiket tagadott, és mikor elmondta, akkor akkorát csalódtam benne... de ez még novemberben volt). És akkor a december így telt, rengeteg rossz élménnyel teli, majd idén januárban megcsalt, de egy hónap után visszakönyörögte magát. Majd jártunk, megint megcsalt (pedig ekkor már minden rendben volt köztünk), és utána már majdnem megint összejöttünk, mikor kiderült, hogy egy harmadik lánnyal le is feküdt. Itt vetette, örökre véget a kapcsolatunknak. Kb két hónapja semmit se beszéltünk, de most pár napja megint felkeresett facen. Eleinte kizártnak tartottam, hogy megint összejövök vele (plusz lett egy másik udvarló-szerűségem is), de most annyira elkezdte mondogatni, hogy szeret, hiányzom neki, és nagyon hülye volt. Ezt nem ilyen röviden, hanem egy egész üzenetet kaptam tőle, és annyiszor elmondta, hogy legalább egy utolsó esélyt adjak neki, hadd bizonyítsa be, hogy ő már megváltozott, mert hülye volt, sose csalna meg többet, és utálja magát azért, amilyen volt és nem bírja nélkülem. És miközben könyörgött, egyre kevésbé tudtam neki megírni, hogy hagyjon békén, végül elkövettem a hibát: mondtam neki, hogy gondolkodom még a dolgon. Viszont most annyira boldog, és rengeteg szívet írt, meg megköszönte százszor és írta, hogy szeret és be fogja bizonyítani, és megváltozott és meg szeretné minél hamarabb mutatni, hogy ő már más, és higgyem el, hogy boldog leszek, nem lesznek olyanok, mint régebben. És igazából én vagyok annyira hülye, hogy tényleg összejönnék vele, ha boldog lennék tényleg mellette, akkor vele maradnék, ha pedig csak kamu volt, hogy megváltozott, akkor pedig szakítanék vele, de így rossz, hogy esélyt se adtam neki. Nekem lenne bűntudatom.

Ez így még rendben is lenne, viszont anya rühelli, gyűlöli, utálja, egyszerűen felkavarodik a gyomra, ha az exemről hall. Utálja, nem is tudok rá megfelelő szót találni, és ********* nagyot csalódna bennem, ha megint összejönnék vele, és nagyooon, NAGYON megromlana a kapcsolatom anyával, és nem tudom, megéri-e. Eddig inkább ahhoz húz a szívem, hogy megmondom neki az egészet (ja és itt már az se segít, ha az exem leül anyával beszélgetni, annyira el vannak fajulva a dolgok...), viszont megint nekem lenne lelkiismeret-fúrdalásom, hogy akkor most megint hitegettem vele ma este, hogy gondolkodom az ügyön. MOst annyira boldog, milliószor megírta, hogy szeret, és mostantól jobban fog becsülni, bízzak benne, és köszöni a lehetőséget, meg annyira boldog... leírhtatlanul... és akkor holnap, ha én közlöm vele a hírt, hogy "bocs, mégse", akkor én lennék az, aki miatt egyik nap még szárnyal, másik nap meg teljesen összeomlik.. mintha hitegettem volna, vagy ne mis tudom... nekem lenne bűntudatom. Olyan rossz ez, mit tegyek? Kívülről hogyan látjátok a helyzetet?

BOCSI, HOGY ILYEN HOSSZÚ LETT! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ANNAK, AKI ELOLVASTA ÉS VÁLASZOLT RÁ, NAGYON SOKAT SEGÍT EZ NEKEM!