Hogy mondanátok el neki? (leszbikus)

Sajnos ez egy veszélyes terep. Ha elmondod neki, szinte biztos, hogy meg fog ijedni (ki ne tenné), és a barátságotoknak ez nem fog jót tenni... tönkre is teheti. De olyan biztos, hogy többé nem lesz, mint előtte. Tapasztalatból beszélek. Én nem akartam elmondani neki, mert féltettem a barátságunkat, de mégis el akartam, már csak azért is, mert mivel én nme tudtam már ugyanúgy ránézni, úgy hittem, hogy a barátságunknak már így is vége, tehát nem veszíthetek. Aztán egyszer részegen (pedig akkorra már végképp nem akartam, mert lett valakije, és boldog volt, és nem akartam tönkretenni) nem kontrolláltam magam, és megtudta... Megbeszéltük, hogy továbbra is barátok maradunk, de azóta nem ugyanaz... Úgyhogy ezt nagyon gondold át, csak ennyit mondok. De amúgy lenne esélyed a barátnődnél? Ő leszbikus, vagy hajlik valamennyire? Egyáltalán akarnál tőle valamit? Mert azt írod, hogy úgy, hogy ne veszítsd el a barátságát... de ha helyette szerelmet kapnál, akkor sem? Mert ha nem, akkor egyértelműen ne mondd el neki.

(tapasztalatom szerint) barátnak kinyilvánítani, hogy beleestél mindíg kockázatos, és szinte biztos, hogy valamilyen módon a barátság sínyli meg. - Viszont, ha akkora a vágy benned a vele való kapcsolat iránt, hogy ennek ellenére is szint akarsz vallani, akkor hajrá! - Persze csak ha lehet Ő életed társa...legalább is én már nem kockáztatnák egy pár szép napért vagy éjszakáért...

Azért ellentmondásos a viselkedése, mert akarja is meg nem is. Éppúgy, mint te. Biztos ő is félti a barátságot. Meg az is lehet, hogy még viaskodik magával. Valószínű van benne leszbikus vagy bi hajlam, de még nem tudja elfogadni. Nehéz itt okos tanácsot adni. Rendesen megégetheted magad egy ilyen szituban, de jól is elsülhet. Teljesen attól függ, benne, hogy zajlik le ez a meccs. Volt pár hasonló szitu az életemben. Volt párszor, hogy meghintáztattak - hol akarta, hol nem, hol együtt voltunk, hol nem - szenvedtem tőle eleget, aztán kiszálltam. Meg olyan is volt, hogy öt év együttélés lett belőle. Senki nem tudja azt neked megjósolni, hogy mi lesz a vége, ha elmondod. Az tény - amit itt már többen elmondtak, hogy nem lesz a barátságotok ugyanaz, mint volt. Hogy hogyan mondd el, az attól függ, te milyen vagy. Milyen a stílusod, mi áll neked jól, miben vagy ügyes. Elmondhatjuk itt neked, mi hogy csináljuk, de azt csak te tudod, neked mi megy. Nekem a dumám jó. Az a módszerem, hogy kétértelmű vagy vicces megjegyzéseket teszek. Célozgatok rá, hogy tetszik, meg, hogy lenne kedvem többre is. Benne lennék, hogy meg mutassam neki, amire kíváncsi. Ha lezseren poénosan adom elő, akkor ha nem jól reagál, még mindig csinálhatok úgy, mintha nem gondolnám komolyan, ha veszi a lapot, akkor tovább megyek. Szinte sosem szoktam tettekkel kezdeményezni, csakis szöveggel. Ha már benne van úgyis eléri, hogy legyen valami. Ha nincs benne, akkor nem kell leállítania, és nem kerülünk kellemetlen helyzetbe.

Általában nem rajtad múlik, de ha játszadozik veled ahelyett, hogy bevallaná, hogy nem tudja, és pl. gondolkodási időt kérne, nem is kár érte.

Az a válasz helyes számodra, ami belőled fakad, amivel tudsz azonosulni. Ahogy látom, szép páros vagytok - gyakorlatilag egyikőtök sem tudja, mit is akar. Nem tudom, más, hogy van vele, ha nekem fontos valaki, akkor azon vagyok, hogy az illető tudjon róla. Ha van rá egy minimális esély, akkor bármit megteszek, hogy együtt lehessünk - nemcsak barátként. Akkor nem mérlegelek, mi éri meg, mi nem - mit veszthetek, mit nem. Nem teperem le, de tudatom vele mi a helyzet, és tudatom vele, hogy lehetne több is. Legalább esélyt adok a dolognak. Ha nem próbálom meg sosem tudom meg, mi lehetne belőle. Szerintem, ha valaki sokat aggódik, akkor tán nem is akkora a szerelem. Ha van mit félteni, ha fontosabb a barátság, akkor miről beszélgetünk? De, ha a vágy az erősebb, akkor fölösleges minden töprengés, azt úgysem tudom félre tenni, nem tudok úgy tenni, mintha nem lenne. Nem tudom eljátszani a barátot.

Már a barátság sem hangzik egyenrangúnak.