A huszonéves férfiak tényleg ennyire család- és gyerekközpontúak?

Az exem már a kapcsolatunk elején mondogatta, hogy lassan gyereket akar. Folyamatosan babás képeket, videókat néz, meg pl. törésteszteket, mert a következő autóját már úgy akarja megvenni, hogy a gyereknek is biztonságos legyen.

Az előtte lévő exem ugyan velem még nem, de a következő barátnőjével egy éven belül összeházasodott és gyerekük lett.

Engem valahogy nem izgat a téma. Az exemmel nézegettem a képeket, de inkább úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb majd csak megjön az ihlet. Nem jött.

Most egy egész más típusú férfivel randizom, olyan, aki csak bulizik, végigmegy minden csajon, akin csak lehet, nem érdekli a jövő... tökéletesnek tűnt.

Erre a harmadik randin elmondta, hogy igazából elég volt már ebből az életből, lassan meg akar állapodni, feleséget (aki akár én is lehetek) és gyerekeket akar.

Bennem pedig semmi ilyen nincs. 24 éves vagyok, egyelőre nem bánom, hogy nincs a napom 24 órája lekötve a gyerek miatt. Hogy dolgozhatok, tanulhatok, randizhatok... de közben meg olvasom itt a kérdéseket, hogy a férfiak nem akarják lekötni magukat. Nem értem, mi az igazság? Vagy csak én találok mindig ilyeneket?