Leszbikusok, hány évesen mondtátok el a szüleiteknek, hogy a lányokhoz vonzódtok?

Én még sehogy, de már tervezem.

Nővéremmel szerettem volna beszélni először, amikor itthon volt egy hétre Londonból, de sajnos nem tudott időt szakítani rám :/ gondoltam, hogy majd ő segít valahogy felvezetni a témát.

Amúgy osztályból és barátaim közül is tudják már jó páran, és meglepően pozitívan fogadták, szóval az itthonitól sem félek már annyira, meg anyummal is jó a viszonyom :)

Neked azt tanácsolnám, hogy korodtól függetlenül keress megbízható barátokat, akikkel őszintén tudsz ilyenekről beszélgetni, mert hogyha eljön az idő, hogy otthon is elmondd a dolgot, akkor jól fog esni az ő támogatásuk, és már a szüleidnek is tudsz valamit mutatni, hogy látjátok, ők így is szeretnek és elfogadnak.

Vagy ha már idősebb vagy, és van/volt már komoly kapcsolatod, akkor az is lehet jó alakalom, hogy megmutasd, hogy te így is teljes egész, boldog életet tudsz élni :)

Sok sikert! :)

17/L/L

Bp.

szerintem se mondd el még, ha te se vagy benne biztos :)

bennem csak akkor tudatosult, hogy ez nem kíváncsiság mikor beleszerettem az első barátnőmbe (16 éves voltam, majdnem 2 évet voltunk együtt)

anyám nagyon toleráns ember, nem ítél el senkit és semmit azért mert más ezért nyugodt voltam

aztán kiderült, hogy ez a hozzáállása csak rám nem érvényes (levelezésemet olvasta el,és lebuktunk)

el akartam mondani apámnak akkor már, mert gondoltam elfogadóbb lesz, de anyám sikeresen lebeszélt róla

a második (és jelenlegi) barátnőmet már én mondtam el, nem vártam meg a lebukást (3 hónapja voltunk együtt, 18 voltam) mert a titkolózásra meg idegeskedésre már rámentek az idegeim

apa sokkal jobban fogadta, anya kezdi megszokni a helyzetet

bár egy éve együtt vagyunk, a barátnőm be se teheti a lábát ide, de ha apán múlna jöhetne nyugodtan...szóval félsiker a dolog :) (de azért az első fizummal költözök, a piszkálódás megy azért, bár már nem olyan durván)

nagyon nagy macera, szerintem nem érdemes bevállalni, csak ha már biztos vagy magadban és van egy stabil kapcsolatod

jaj azt nem mondtam, minden barátnőm nagyon jól fogadta, mindenki fedezett, és vállalt kellemetlenségeket azért hogy találkozni tudjak a barátnőmmel, senki nem fordult el tőlem ezért :) (hát igen a barátait maga választja az ember)

19/L

Szerintem várj még, - előbb legyél Te biztos abban, hogy ki és mi vagy, és utána ráér bárki más megtudni. - Most még néha csak a hormonháztartása tréfál az embernek. - Szóval várd ki, amíg legalább egy éven át biztos és egyre biztosabb vagy abban, hogy mi az irányultságod.

Emellett az sem árt egy várhatóan nem elfogadó szülőnél, ha független vagy anyagilag... - Szóval, minden képpen türelemre intenélek.

Amúgy kihez költözöl? - Kolesz vagy rokonok?

Kezeld óvatosan, hogy kiben bízol meg.