Éreztetek már, olyat, hogy akiért a véreteket adnátok sosem fog szeretni úgy titeket? Voltatok, hasonló helyzetben?

mekkora mák hogy nem vagyok lány :D mert akkor sokkal jobban fájna a kudarc és nem tudnék túllépni rajta. :)

Töröld le mindenhonnan, rá se nézz egyszer se az arcára, persze az elmédből nem fogod sosem kitörölni persze

Annyira aranyosak vagytok, és megértelek titeket, mert nekem is volt ilyen, de

annyi más embertől hallottam, hogy még csak el sem mondták az illetőnek, hogy hogyan éreznek iránta, csak sírtak meg reménykedtek magukban, és várták, h a sült galamb majd repül a szájacskájukba, de persze nem repül, és így kínlódtak éveket..legyetek bátrak, higyjétek el, hogy jobb, most egy nem mint az akár éveken át tartó kínlódás és még talán IGEN is lehet belőle.

és vannak akiket nyíltan, vagy érezhetően elutasítottak, azoknak meg tényleg az a legjobb tanács, hogy ha nagyon nem képesek elfelejteni az illetőt, akkor MINDEN kapcsolatot meg kell szakítani az illetővel, bármennyire is fáj is, új dolgok felé kell nézni, a barátokra, családra, hobbira, stb. koncentrálni. sőt nagyon jó alkalom ez, hogy kicsit megálljunk és önmagunkba nézzünk, hogy kik is vagyunk, merre felé tart az életünk, és, hogy igazából merre is szeretnénk menni, és milyenekké akarunk várni.

a lényeg, hogy az életedet semmiképp ne dobd el szerelem miatt kedves kérdező, gondolj bele, hogy ezek a heves érzések, még ha be is teljesülnek a lánnyal valamikor, előbb utóbb elmúlnak, mint minden szerelemben, és azért a szerelmes pár év hiánya miatt egy egész életet nem éri meg eldobni..különösen ilyen fiatalon :)

szurkolok neked, és a többi hasonló helyzetben lévő embernek, tudom milyen ez, de mindig van kiút, akármilyen reménytelennek tűnik is :)