Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még visszaút innen? (Élettárs vs szerető)
Hosszú lesz, és nem egy love sztori, szólok előre.
Az élettársammal 8 éve vagyunk együtt, 2 közös gyerekünk van. 2,5 évvel ezelőtt elkezdtünk eltávolodni egymástól, aminek az eredménye szinte szex nélküli élet lett. Én szerettem volna, ő hárított, egy idő után így havi 1 alkalom maradt nekünk. Elvoltunk így egy darabig, néha próbáltam változtatni, de nem ment. Aztán másfél évvel ezelőtt elkezdett nyomulni rám az egyik ismerősöm, fél évig "udvarolt" míg végül beadtam a derekamat. És igazából akkor jöttem rá, hogy milyen pocsék a szexuális életem évek óta, amikor ő "kezelésbe vett"... Mostanra, az egy év alatt beleszerettem-tudom, ez borítékolható volt. Az elején a szeretői viszonynak csupa áldásos hatása volt, többet törődtem magammal, kivirultam, az élettársamnál is sokszor kezdeményeztem, mert a libidóm megélénkült az új ingerektől. Az élettársam először sehogysem reagált a változásokra, de aztán egyre többször hagyta elcsábítani magát, míg végül már heti 1 szex is összejött sokszor. Úgy éreztem magam, mint egy királynő, lubickoltam mindkét kapcsolatomban. Sajnos nagy ára volt ennek az egy éves szuper periódusnak, mivel a napokban rájöttem, hogy az élettársamat már nem kívánom. Már többször kezdeményez, én pedig benedvesedni sem tudok, csókolózni sem akarok vele. Ez döbbenet, fél éve még azt gondoltam, hogy őt mindig kívánni fogom, nagyon szép férfi, és jól is teljesít, amikor van kedve ugye. De folyton a szeretőmre gondolok, bizarr módon olyan, mintha megcsalnám őt akkor, mikor az élettársammal szexelek...
Hogyan tovább? Én már nem tudom, mit tegyek? Tudom, elrontottam, tudom mit gondoltok, le is írhatjátok nyugodtan, hogy megérdemeltem. De szívesen olvasnék tapasztalatokatz, hogy ki hogy mászott ki ilyen helyzetből!
"A gyerekek érdeke az, hogy együtt maradjunk." -> A gyerekeket sem lehet palira venni. Megérzik, ha valami feszültség van, és reagálnak is rá. Valszeg akkor megvárjátok míg kirepülnek, aztán váltok?
Szándékosan írok válást, mivel élettársi viszonyban vagytok, az majdnem ugyanaz tud lenni mint a válás. Ugyanúgy lehet gyermekelhelyezési per, vagyonmegosztási per. Csak bontóper nincs ha jól tudom, mivel nem kell kimondani a válás tényállását. (javítsatok ki ha tévednék)
Egyébként a válásról, meg a szakításról él egyfajta torzult kép a társadalomban. Miszerint sárdobálással, sértődöttséggel, háborúval kell elválni. Ami nem kellene hogy így történjen, intelligens és toleráns emberek közt. lehetne úgy is, hogy a két szülő továbbra is segíti egymást, annak ellenére, hogy már máshol, mással élnek. Csak ehhez önismeretre, és az egó kordában tartására van szükség, az meg manapság nem divat.
Egyébként gyerekként megéltem a válás rossz példáját, de tudom, hogy lehetett volna másképp is. Csakhát az egó... Ennek ellenére nem bántam meg, hogy anno anyukám így döntött. Igaz nálunk a tiéteknél komolyabb összeférhetetlenség volt. (Ami menet közben is kialakulhat akár nálatok is, ha már elég sok minden van a szőnyeg alatt, mint ahogy a szex téma is oda került.)
Mondandóm lényege egyébként, hogy hosszú távon nem biztos, hogy megéri szenvedni. De neked kell mérlegelni, minden egyes eset más és más, ezt innen nem lehet megítélni.
igen és mit gondolsz? a szeretődbe örökre szerelmes leszel? ahogy nem lesz izgalom a dologban,az is megy a levesbe.
továbbmegyek.mi a garancia arra,hogy a szeretőd veled akar élni? mert az mondja? ugyan már 17 éves lányokat lehet megetetni ilyen dumával,meg téged. meg akar dugni ezért mond minden szépet...
akkor azt nem értem minek tetted fel a kérdést itt,hisz a választ tudod.
jó ez így neked.van kihez hazamenni és van aki megkeféljen.
Rendezhető 2 módon.
1: őszintén elmondasz neki mindent,de ekkor lehet,h vége lesz.
2: magadba fojtod örökre a dolgot,a szeretődet kirúgod és megpróbálsz új esélyt adni magatoknak.gyerekek nélkül el kell menni egy 7végére,sétálni,romantikázni,újra felfedezni,hogy miket tettetek meg egymásért eddig.
egy kapcsolatot fenntartani kőkemény munka mindkét részről.nem hiszem,h gondot okozna a magadba folytás,hisz gyakorlod egy ideje.
ma 10:55
A boldogtalanságod esetleg belenevelheti a gyerekeidbe ezt a fajta szenvedést amit így tulajdonképp átörökítesz. Jó példa kell nekik nem önfeláldozós nyűglődés.
Igen, 17-es, ezen is sokat gondolkodtam már.
Köszönöm mindenkinek az együtt gondolkodást! Szép napot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!