Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van még visszaút innen? (Élettárs vs szerető)
Hosszú lesz, és nem egy love sztori, szólok előre.
Az élettársammal 8 éve vagyunk együtt, 2 közös gyerekünk van. 2,5 évvel ezelőtt elkezdtünk eltávolodni egymástól, aminek az eredménye szinte szex nélküli élet lett. Én szerettem volna, ő hárított, egy idő után így havi 1 alkalom maradt nekünk. Elvoltunk így egy darabig, néha próbáltam változtatni, de nem ment. Aztán másfél évvel ezelőtt elkezdett nyomulni rám az egyik ismerősöm, fél évig "udvarolt" míg végül beadtam a derekamat. És igazából akkor jöttem rá, hogy milyen pocsék a szexuális életem évek óta, amikor ő "kezelésbe vett"... Mostanra, az egy év alatt beleszerettem-tudom, ez borítékolható volt. Az elején a szeretői viszonynak csupa áldásos hatása volt, többet törődtem magammal, kivirultam, az élettársamnál is sokszor kezdeményeztem, mert a libidóm megélénkült az új ingerektől. Az élettársam először sehogysem reagált a változásokra, de aztán egyre többször hagyta elcsábítani magát, míg végül már heti 1 szex is összejött sokszor. Úgy éreztem magam, mint egy királynő, lubickoltam mindkét kapcsolatomban. Sajnos nagy ára volt ennek az egy éves szuper periódusnak, mivel a napokban rájöttem, hogy az élettársamat már nem kívánom. Már többször kezdeményez, én pedig benedvesedni sem tudok, csókolózni sem akarok vele. Ez döbbenet, fél éve még azt gondoltam, hogy őt mindig kívánni fogom, nagyon szép férfi, és jól is teljesít, amikor van kedve ugye. De folyton a szeretőmre gondolok, bizarr módon olyan, mintha megcsalnám őt akkor, mikor az élettársammal szexelek...
Hogyan tovább? Én már nem tudom, mit tegyek? Tudom, elrontottam, tudom mit gondoltok, le is írhatjátok nyugodtan, hogy megérdemeltem. De szívesen olvasnék tapasztalatokatz, hogy ki hogy mászott ki ilyen helyzetből!
1! Nem megcsalás?? Azért mert nem házasok? Hol élsz te, a Marson?
Kérdező!
Valószínű nem véletlen vagy a szeretőddel. Dönteni kellene.
A szeretőre nem lehet számítani hosszútávon, legalábbis tartós kapcsolat szempontjából. Nagyon szeret velem lenni, meg is tesz mindent, hogy találkozhassunk, de erősen kétlem, hogy a párom gyerekeit szeretné nevelni...
Attól, hogy nem vagyunk házasok, attól ez még megcsalás sajnos, ez számomra sosem volt kérdés. (Az igaz, hogy az, hogy nem vett feleségül, mindig tüske volt bennem.)
Kérdező, a párod apaságot vállalt, de mint férfi valljuk be csődöt mondott.
Névleg elhagyott téged, amikor olyan helyzetbe kényszerített hogy megcsald. Mégis mit gondolt, majd az angyalok megadják a testi igényeidet? A párodnak nyilván megvolt a maga baja hogy elhidegült tőled, sok minden befolyásolja a hangulatot, nemi vágyat.. nehéz egészségesnek maradni, sok a stressz és a káros hatás az életünkben.. De akkor is magadra hagyott. Én nem csodálkoznék ha ezután megcsalna az asszony. Mégis mi mást várnék? Férfi vagyok nem királykisasszony akire várni kell hogy odaadja magát. Na ez a párodra is igaz.
Természetesen viselkedtél, szükséged volt erre.
A mostani helyzet? Ilyenkor szokás válni. Nem könnyű, mert sosem könnyű, de mit csinálnátok még együtt? Elmúlt, emlékezzetek a szépre.
Azon kell gondolkodni hogyan lehet megoldani a különválást úgy, hogy a gyerekeknek a legkönnyebb legyen, egyikőtök se kerüljön utcára, ne gyűlöljétek meg egymást. Ilyen kérdésekben vannak szakértő tanácsadók, akik rutinnal rendelkeznek ilyen helyzetek békés és méltó megoldásával kapcsolatban.
Nehéz dolog!
Hasonló a helyzetünk de mégis egy kicsit más...
Én előbb ismertem a szeretőmet jóval mit a páromat. De mindig elszalasztottuk egymást. Egyszer még is összejöttünk 8 éve mikor már egyikünk sem bír5 az érzelmeivel, csak hát mindketten kapcsolatban voltunk. Egy ideig viszonyunk volt, de győzött a lelkiismeret, bár nagyon fájdalmasan de elengedtük egymást.
Azóta én elváltam és új kapcsolatom van, de elfelejteni sosem tudtam. Neki is tönkrement tavaly a kapcsolata.
Áprilisban volt 7 éve hogy nem láttam, mikor is újra találkoztunk. Azóta is találkozgatunk heti szinten nagyon beleszerettem, vagy ki sem szerettem belőle soha.
Nagyon is átérzem a helyzetedet! Én is ugyan így vagyok mint Te, mondjuk nálunk semmi szex nincs itthon. De ha lehetne is hárítanám mert úgy érezném, hogy megcsalom a "szeretőmet"
Dönteni kell! Én már döntöttem, elhagyom a párom!
Már csak össze kell szednem magam és elé állni, de ez a legnehezebb! Mivel mint embert mai napig nagyon szeretetem. Nagyon jó ember! Csak hát inkább vagyunk lakótársak mint sem élettársak...
Érdekes némelyik nő,amikor egy férfi csinálja ezt,akkor az egy b.d. de amikor egy nő ,akkor azt meg lehet érteni.:)
Na mindegy.
A lényeg az,hogy aki előbb beadja a derekát,mielőtt az aktuális párjával szakítana,az megcsalás. Könnyű úgy ,hogy van hova visszafutni,ha éppen úgy adódik.
Erre mondják hogy "Most vissza kéne lapátolni a szart a lóba." :D
Ha nem tudódik ki akkor nincs akkora baj. A kérdés hogy kivel vagy hogyan szeretnél tovább élni.
Valamelyikkel szakítani kéne. Nem tudod hogy a szeretőd milyen ember de az élettársad sem jó már neked.
Ellenben ő megváltozott a saját fejében, szóval újra akar téged.
Namost le kéne ülni vele ha mindenképp vele akarsz maradni, és kérj belőle egy új kiadást. Amit fél év szünet után ki akarsz próbálni, vagy nem kell a szünet csak legyen ő is másik ember, akit esetleg megkívánhatsz.
Az emberek nem értenek a kapcsolatokhoz így a te eseted általános és érthető.
Szerintem az elcseszett kapcsolatokat temetni kell de ki tudja, hátha van még benne újrakezdés. A szexen kívül minden más oké? Mondjuk nem hisze mert ha tetszenél neki akkor biztos hogy akart is volna téged. Az nem lehet hogy neki is volt valakije?
itt most nem a szeretőn van a hangsúly.
Tények : megromlott a kapcsolatotok és neked eszed ágában sincs változtatni rajta. Helyette férekefélsz és tőlünk várod a megoldást. Szerintem egy szánalmas ócska ribi vagy a sok közül. Hogy tudsz a gyermekeid szemébe nézni,mikor idulsz megdugatni magad? Erre van bátorságod,de h az embered elé állj arra nincs. Köpd magad pofán a tükörben te szutyok. 35F
Mindketten hibásak vagytok, mert egy kapcsolatot csak úgy lehet fenntartani, ha mindkét fél erőfeszítést tesz. Nincs értelme azon rágódni, hogy kinek a hibája. Az borítékolható, hogy aki a megcsalás mellett dönt, annak tisztességesen elmegy a kedve a párjától. Az újdonság, a kaland mindig sokkal vonzóbb. De még csak megcsalás sem kell hozzá: elég ha beleszeretsz mondjuk valakibe, akivel amúgy is gyakran összefutsz. Az is rendesen megmérgezi a kapcsolatot/házasságot. Ha nem találkozol az illetővel akkor van még visszaút, de nagyon hosszú és nehéz, az összes addigi problémátokat meg kell beszélnetek az élettársaddal, és le kell mondanod a szeretődről. Ha új alapra tudjátok helyezni a kapcsolatot (mert van még annyi vonzalom) akkor sikerülhet.
Ha viszont nem sikerül dűlőre jutni, mert mondjuk nem tudjátok megbeszélni felnőtt módjára a dolgokat, akkor szakítás lesz belőle. Ami nem feltétlenül baj, mivel elgondolhatod, hogy milyen az ha valaki csalódottságban, szürkeségben éli le az életét. Néha jobb a szakítás is mint az idegosztályra kerülni.
Ez persze az adott esettől függ. Azt kell mérlegelni, hogy mi éri meg jobban magatoknak, és a gyerekeknek is, és mennyire mentek egymás idegeire. A gyereknek se feltétlen jobb, ha olyan a család hogy minden nap áll a bál.
Köszönöm a sok választ!
Igen, lehet, hogy az élettársamnak is volt valakije, de valószínűleg inkább csak a gyerekek születése vette el a libidóját anno. Terhességek alatt például hozzám se nyúlt, azt mondta, ő nem tud terhesen szexelni velem. Onnantól persze könnyedén jött a többi probléma is.
Nos, a kapcsolatunk más téren sem tökélketes, keveset kommunikálunk például. De nincs vita, hangos szó, a gyerekeinket nagy szeretettel vesszük körül, előttük is gyakran átöleljük, megérintjük egymást, tehát nincs rájuk rossz hatással ez az egész, legalábbis egyelőre. Sajnos előbb utóbb ki fog bukni ez az egész, és akkor meg fogják érezni...
Nem tudom, mit tegyek. A gyerekek érdeke az, hogy együtt maradjunk. És az ő érdekük előrevalóbb, hisz én vagyok felelős az életükért, képviselnem kell az érdekeiket. Így fel kell adnom a saját boldogságomat. Meddig lehet boldogtalanul, magányosan élni egy kapcsolatban? Anélkül, hogy visszavonhatatlanul sérülnék lelkileg...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!