Túl nagyok az elvárásaim?

18 éves lány vagyok. Nem érdekel a külső. Lehet szőke, barna, alacsony, magas, vékony, izmos vagy kövér is akár. Ilyen téren annyi a lényeg, hogy ápolt és igényes legyen a hajára, fogaira, kezére, ruházatára, ne vegyen fel koszos, szakadt, előnytelen, össze nem passzoló, röhejes ruhákat. A többi tényleg nem érdekel. Viszont a belső mindennél fontosabb.

Legyen nagyon gondoskodó, törődő, figyelmes, udvarias, adja meg a tiszteletet. Szépen viselkedjen, beszéljen velem. Nyissa ki az ajtót, és engedjen előre, ha leejtek valamit, vegye fel, fogja meg a kezem, ha bizonytalan a járásom, segítsen fel és levenni a kabátom, ha fázom, adja oda az övét. Öleljen meg sokszor, simogassa meg az arcom, kezem, mások előtt is, éreztesse, hogy fontos vagyok neki. Néha lepjen meg egy szál virággal. Nem kell hozzá semmi drága extra, elég egy szál vadvirág is, nem érdekel, csak az, hogy gondolt rám. Hogy én mit tudok nyújtani? Nagyon tudom szeretni és tisztelni azt, aki ezt viszont megteszi, nagyon büszke lennék rá, soha nem engedném el, ott és úgy kedveskednék, ahol és ahogy csak lehet. Ennyi miatt egyből belé szeretnék, semmi más nem érdekelne (jártam már így). Viszont az én korosztályomban biztosan nagyon ritka az ilyen :(

NEM! Nem néztem túl sok romantikus filmet, és nem is élek álomvilágban, reálisan látom, hogy nehéz dolgom lesz. Csupán így nőttem fel, ilyen az édesapám és a nagyapám is. Nem, nem vagyok elkényeztetve, koránt sem kaptam meg mindent... fizikálisan legalábbis nem. De szavakkal, tettekkel, gesztusokkal igen. Mennyire nagyok az elvárásaim? Elvégre a külsejére bárki adhat, ki tudja magából hozni a maximumot, de ha a belsője nem megfelelő, semmit nem ér, és az ember bensőjét sokkal nehezebb formálni, javítgatni, van, hogy egy élet is kevés rá.

Kérlek, normálisan válaszoljatok! Köszi!