Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csinaljak? Teljesen kilatastalan az eletem.
Huszas eveim kozepet taposom és megorjit, hogy lassan 1 eve nem talalok magamnak munkat. Igy ismerkedni sem merek, mert egy vacsorara sem tudom meghivni a kedves kiszemeltemet. A szuleimtol meg elvbol nem kerek penzt erre, mert mekkora gaz mar ennyi idosen hozzajuk fordulni, hogy "anyu, kene vagy 10k HUF, mert elvinnek vacsorazni egy lanyt". Mas hasonlo koru fiatal kulfoldon tolti a nyarat a szerelmevel, tok jogosan. En meg kinlodok itt es elmegy az egesz fiatal korom. Semmi szep emlekem nem lesz mire idos leszek.
Nem akartam sirankozni, de ugy latom sajnos igy sikerult. Teszek az allapot ellen folyamatosan, de egyszeruen nincs semmi eredmenye az egesznek. Ezert tanulhat az ember.
Se munka, se baratno...
Akkor...
1) Nem látsz világot,
2) Nem keresel pénzt,
3) Nem változik semmi...
Ha elvált nőként nem lenne gyerekem már rég kimentem volna Angliába dolgozni, mert az itthoni fizetésemből örülök, ha a rezsit és az iskolát kifizetem, de félretenni lehetetlen.
Úgyhogy a kérdésedre a válaszom, hogy igenis menj ki, ha beszélsz németül, külföldre dolgozni és akkor jobb lesz. Ha nem csinálsz semmit, csak siránkozol, azzal nem lesz jobb.
Hidd el, tapasztalatból beszélek, mert 13 hónapig voltam munkanélküli azzal a különbséggel, hogy sem a szüleim sem más nem tudott pénzt adni, mert ahogy neked, úgy nekem sem volt kedvem ismerkedni annó olyan anyagi körülmények között, mert arra nem voltam vevő, hogy szánalomból/sajnálatból legyen velem bárki is vagy éppen azt hallgassam, hogy neki mennyi mindene van, nekem meg semmim. 31N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!