Lehet még esélyem nála vagy már nem?

Előre is elnézést kérek, amiért ilyen hosszú, de muszáj volt mindent leírnom, és nagyon fontos ez most nekem. Köszönöm annak, aki veszi a fáradtságot, elolvassa, és normálisan válaszol.

Az egyik volt osztálytársamról, jó barátomról van szó. Kb 2 hónapja írtam ki ezzel egy kérdést, amiben leírtam a viszonyunkat, főbb történéseket meg ilyeneket, minden válaszoló szerint tetszettem neki, volt esélyem. Ballagáskor is ő volt a párom. Sajnos május eleje óta kevésszer találkoztunk, talán 3-4 alkalommal Facebookon alig van, ott egyszer beszéltünk, de többször volt olyan, hogy felhívott, menjünk be a városba, stb, viszont én vagy nem voltam a városban, vagy beteg voltam, vagy más programom volt. Egyik alkalommal mesélte, hogy a család azt hitte a ballagáson, hogy a barátnője vagyok, de mondta nekik, hogy nem, csak barátok vagyunk, nekem pasim van (akkor már hónapok óta rossz volt a kapcsolatunk, már szakítottunk). Közben megtudtam egy másik, közös barátunktól, hogy az egyik volt osztálytársunkért van oda, de a lánynak van pasija, akit egyébként nem szeret, és már más felé kacsintgat, mással lenne (konkrét személlyel, nem ezzel a sráccal, aki nekem tetszik). Az elmúlt hetet a barátaimmal töltöttem Balatonon, az illető srác családjának a nyaralójában, ő volt a házigazda. Ott egyik este mondta egy nagy buli után, amikor ez a lány nagyon berúgott, hogy egyre jobban ábrándul ki belőle ezek miatt. Pénteken délelőtt mindenki haza indult, nekem és egy másik lánynak csak du. 4-kor indult a buszunk, így addig hárman maradtunk. Kint mosogattam a kis konyhában, mikor kijött a srác. Megkérdeztem, hogy aznap vagy a következő napon megy-e haza. Mondta, hogy másnap, de nem akar egyedül itt maradni, maradjak ott vele. Tökre jól esett, szóval igent mondtam. Egész nap feküdtünk a kanapén, tévét néztünk, hozott enni, ettünk-ittunk, csináltunk közös képet, ilyesmik. Egymás mellett feküdtünk, kb 30 centire volt tőlem. Nem történt semmi olyan egyébként, bár ekkor még nem tudta, hogy nincs már barátom (nyaralás előtt szakítottunk végleg, nem itt akartam mindenkinek ecsetelni.) Olyan 11 körül elaludhattam a kanapén tévézés közben, és ő is. Éjjel arra ébredtem, hogy mászkál, lehúzza a redőnyöket, kikapcsolja a tévét, valamint levette rólam a vékony plédet, és betakargatott a saját vastag takarójával (többször jártam az ő szobájában, láttam, hogy ez az ő takarója). Nem szóltam neki, hogy fent vagyok, úgy csináltam, mintha aludnék. Ő elment a szobájába aludni azzal a pokróccal, amit rólam levett. Szombaton amúgy egész nap takarítottuk, óriási a ház, 20 ember hatalmas koszt és kupit csinált, mondjuk volt egy takarítónő, ő segített. Beszélgettem a nővel, kiderült, azt hitte, együtt vagyunk. Ezt elmeséltem a fiúnak, aki vigyorgott, és azt mondta, nem érti, miért hiszi ezt mindenki, felhozta újra a ballagást, hogy a családja is ezt hitte, de nem érti, mi csak barátok vagyunk. Erre én csak vigyorogtam, annyit mondtam, hogy ja. Megkérdezte, mi van a barátommal, vannak-e még problémáink. Akkor mondtam el neki, hogy már nem vagyunk együtt 1,5 hete. Nem lepődött meg, tudta, hogy megromlott a kapcsolatunk. Annyit kérdezett, hogy végleg? Erre igennel válaszoltam, aztán ennyiben is maradt a téma. Takarítás közben, ha valamit nem volt gusztusa megcsinálni, nekem pedig, csak azt hajtogatta, hogy istennő vagyok, meg puszit dobott. Egyébként abban a 24 órában, amíg ketten voltunk, többször úgy szólított meg, hogy a nevem elé vagy mögé odatette a drága szót, ez nagyon furcsa, sosem csinálta. Amúgy régebben sokkal közelebb álltunk egymáshoz, szerintem azért alakult így, mert időközben nem szakítottam a barátommal, sokszor érdeklődött, és mindig azt mondtam, hogy nagyon rossz a kapcsolatunk, de együtt vagyunk még. Pl régen (2-2,5 hónapja) volt olyan, hogy megölelt, magassarkúban mentem le a lépcsőn, és belém karolt, hogy el ne essek, meg tényleg, egy csomó biztató dolog, amikre mindenki azt mondta itt, hogy tuti összejövünk, de ezek már nincsenek, és van egy olyan érzésem, hogy azért, mert nem szakítottunk akkor. Bár tegnap, mikor elmondtam neki, hogy szakítottunk, utána sem közeledett jobban, nem tudom, hogy mert nem érdeklem vagy mert gondolkodik. Autóval jöttünk haza, út közben meghívott ebédelni. Itthon mikor kirakott a ház előtt, puszival váltunk el(mindig), illetve megöleltem, amit viszonzott is. Mondtam neki, hogy nem tudom, mikor találkozunk, mire azt válaszolta, ő sem, dolgozni is fog holnaptól, családjával is szeretne lenni, egy kicsit csak a fiú haverokkal, ilyenek. Annyit mondott, hogy jó nyári szünetet, majd beszélünk. Tegnap óta semmi életkedvem nincs, legszívesebben csak bőgnék. Mondjuk holnap vagy holnapután úgyis kell találkoznunk, mert a kocsijában maradt a dzsekim (nem direkt!) Szerintetek van még esélyem vagy ezt már buktam? Köszi!