Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van, hogy egyetlen nő sem gondol erre, mielőtt gyűlölni kezd itt valakit?
Jól tudom, hogy a legtöbb kommentelő nőből heveny undort vált ki minden férfi, aki problémáit hangosan elpanaszolja itt. Különösen akkor, ha kitartóan ragaszkodik az álláspontjához és rendre negatív hangvételűek a hozzáfűznivalói.
ekkor szerintem két eset lehetséges.
1. Valóban olyan, hogy csak szereti sajnáltatni magát és valójában élvezi a helyzetet. Ez szerintem hamar észrevehető, egy-egy elejtett mondatából, megjegyzéséből.
2. Valós és komoly események állnak a lelkiállapota hátterében és ezek miatt képtelen már bármiféle pozitív gondolatra, pl. nem képes elhinni, hogy szeretheti őt lány, kedvelhetik az emberek, lehet még szép élete, karrierje, stb..., mivel a félelmei, szorongásai már eggyé váltak vele, az élete részét képezik.
A kérdés lényege az lenne, hogy a 2-est miért veszik egy kalap alá az 1.-essel?
Sajnos úgy vettem észre, hogy az 1-esből több van. Emberi hülyeség...
Nem fogom gyűlölni, max. ellenszenves lehet, és nem sajnálom.
Aki a 2-es bagázsba tartozik, az legtöbbször meg tudja úgy fogalmazni a problémáját, hogy ne indulatot váltson ki.
Végül, amit kihagytál: Azt rühellem, aki másokat hibáztat mániákusan, és kiéli a frusztrációit abban, hogy másokat szid (legtöbbször az egész női nemet), és általánosít.
Meg azt is, ha olyanokat ír, hogy azért, mert vele szemetek voltak némely nők, ő már az összessel az.
Az ilyenekkel legyen az empatikus, akinek két anyja van!
Mert nagyrészt még azt is hozzáteszik, hogy "minden nő felszínes, csak a külső meg a pénz érdekli őket és csak bunkókkal állnak szóba, ebből következően az ÖSSZES egy r*banc, aki csak a kedves fiúkat bántja" és még véletlenül sem feltételezik, hogy bennük van a hiba, ha más nem, a gondolkodásukban és a hozzáállásukban.
A 2-es a leírtak alapján egy olyan ember, aki magát okolja a sikertelenségért, az 1-es másokat. Én, személy szerint, többségében szinte csak olyan kérdéseket/leírásokat látok itt (mindennap, többet is), amiket valószínűleg az 1-es csoportba tartozók írtak. Az alapján, amit fent leírtam, szerintem azért jól el lehet különíteni a kettőt.
Nagyon jó válasz Endless Route!
3-as!
Bizonyos nők, bizonyos témákban valóban képtelenek az empátiára.
A nők képesek az empátiára - másik nővel (ha nem konkurrens), gyerekkel... férfival akkor, ha szeretnének valamit tőle.
Attól a férfitól, aki nem tudja maga megoldani a problémáit (és mellé még a nő és a gyerekek problémáit is) - nem akarnak semmit.
Evolúció. Csak az erős maradhat meg.
Persze van kivétel, mert ma már a testi erő nem kizárólagos. Ha a férfinek van valamilyen egyéb tehetsége, akkor is sikeres lehet.
Attól a férfitól, aki nem tudja maga megoldani a problémáit (és mellé még a nő és a gyerekek problémáit is) - nem akarnak semmit.
Fúú, de jó ez az idézet! Nagyon rátapintottál most valamire!
"Attól a férfitól, aki nem tudja maga megoldani a problémáit (és mellé még a nő és a gyerekek problémáit is) - nem akarnak semmit. "
Kikérem magamnak.
1. Azt soha nem várnám egy férfitől, hogy az én problémáimat ő oldja meg.
2. A gyerek KÖZÖS felelősség. A gyerekkel kapcsolatos problémákat EGYÜTT szeretném megoldani (ha lesz gyerekem).
3. A saját probléma... Attól függ, hogy milyen probléma. Azt tényleg nem bírom, ha valami piti dolog alatt akar összeroskadni. Nehogy már nő létemre méltóbb legyek a tökeihez, mint ő maga! Ha valós problémája van, akkor szívesen segítek, támogatom őt.
Viszont némelyik pl. azért sír, mert visszautasították/bunkók voltak vele, vagy nem magas/kigyúrt...stb. Nem fogom fel valós gondnak, mikor nap, mint nap roppannak össze emberi életek igazi problémák miatt.
"Viszont némelyik pl. azért sír, mert visszautasították/bunkók voltak vele, vagy nem magas/kigyúrt...stb. Nem fogom fel valós gondnak, mikor nap, mint nap roppannak össze emberi életek igazi problémák miatt."
Csak a magadfajta baromi empatikus nők azt nem fogják fel, hogy ezek a kudarcélmények szép lassan összeadódnak. Ezek éppen olyan valós problémák lehetnek, ha tartósan fennállnak, és hiába próbálja megoldani őket az illető nem sikerül. Iszonyatos frusztrációt és kudarc élményt tudnak okozni. Pláne ha az illető tényleg megpróbálja megoldani őket, és ennek ellenére nem sikerül, ugyanis gyakran van ilyen.
"Nem fogom fel valós gondnak, mikor nap, mint nap roppannak össze emberi életek igazi problémák miatt."
Részben igaz, részben viszont nem. Valóban igaz, hogy ha pl. egy családban halálos beteg lesz valaki, akkor kibírhatatlan a fájdalom, különösen, ha egy gyerek/fiatal az illető, aki előtt még ott állna az egész élet.
Viszont a másik dolog, hogy mindenkinek a saját problémája a legfontosabb és gyakran mások képtelenek azt felfogni! Jó példa rá, amikor valakit éveken keresztül egzecíroztattak, kutyaként bántak vele a munkahelyén vagy a családjában. Erre hazament, elővette a fegyverszekrényből a sörétes puskát és lemészárolta a kínzóit. Azért ilyen tettet senki nem követ el egy szimpla "rossz napom volt" hatására, nagyon komoly lépcsők vezetnek oda.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!