Van valami tanácsotok erre a fájdalmas helyzetre? 16/L

A legjobb barátnôm mindig is sikeresebb volt nálam, ha fiúkról volt szó. Mindig a leghelyesebb fiúknak tetszett és tetszik meg.

Úgy látom, hogy külsôben nagyjából ugyanazon a szinten helyezkedünk el, az értelmi és a kedvességi fokunk is megegyezik.

Nem irigyeltem emiatt.. csak kicsit féltékeny vagyok az érzésre, hiszen mindezek ellenére én még egy fiúnak sem tetszettem.

Ha egy átlagos, vagy éppen átlagon aluli fiúnak tetszenék, akkor annak már nagyon örülnék (ezt ô nem érti). Én nagyon sok fiút -mások szerint átlagosakat- tartok helyesnek, míg ô csak keveset vesz észre -mondanom sem kell, a leghelyesebbeket.

Már hónapok óta tetszik egy csendes, visszahúzódó fiú. Csak látásból ismerem, de nagyon megtetszett. Küldözgettem felé a "jeleket", de nem vett észre. Úgy tûnik, a barátnôm tetszik neki.

A barátnômnél nem ez az elsô eset -állítása szerint-, hogy a barátnôi által kiszemelt fiúknak tetszik meg.

Az a gond, hogy kezd neki megtetszeni ez a fiú is. Nem szeretné és bûntudatot is érez. De a fiú mégis tetszik neki, mert ô is tetszik a fiúnak.

Nagyon rosszul esik, hogy a helyes, "menô" fiúknak tetszik, de neki mégis pont az az esetlen, aranyos, mosolygós fiú tetszett meg, aki nekem már hónapokkal hamarabb.

Elfogadom, hogy nem én tetszem a fiúnak.. azt is, hogy -a jelek szerint- a barátnôm.. de azt már nem tudnám elfogadni, ha összejönnének.

Tudom, hogy nem tehet róla, hogy a fiúnak tetszik, én mégis irigy vagyok rá. Ezért most rossz embernek érzem magam.

Tudnátok valami tanácsot adni?

Nagyon hálás lennék!

16/L