Tényleg férfiatlanul viselkedem?

Manapság elég sok lány rászokott arra,hogy direkt visszautasítja,lesz*rja a neki tetsző fiúkat is,aztán meg elvárja,hogy küzdjenek érte,és rohanjanak utána.Nos,én erre nem vagyok hajlandó.Ha nekem azt mondják,hogy "NEM" akkor én azt "NEMnek" értelmezem,nem(haha) pedig annak,hogy "küzdj értem".Ha tesz a fejemre egy lány,és azt várja,hogy fussak utna,akkor keresek helyette egy olyat,aki érdeklődik is irántam.

Szerintem a kapcsolatban egyenlő feleknek kell lennie,ahol kölcsönös az érdeklődés és mindkét fél tesz a kapcsolatért.Nem tetszik,hogy sok lány úgy viselkedik,mintha valami királynő lenne és hihetetlen kegyet gyakorol azzal,hogy leereszkedik az utána rohanó fiúhoz.Engem ez taszít,nem vagyok valami középkori hősszerelmesse alárendeltje a lánynak,és senkinek sem leszek a pincsikutyája.Nem teszek úgy erőfeszítést senki iránt,hogy semmi méltányolást nem kapok vissza.

Néhányak szerint viszont igenis küzdjek,mert az a férfias.

Ti mit gondoltok erről?

Természetesen kezdeményezek,randit szervezek,virágot viszek,stb.szóval teszek a dologért,de nem vagyok hajlandó így megalázkodni egy csaj előtt.

17/F