Boldogabb lennék, ha könnyűvérű lennék?

Az a problémám (ha lehet annak nevezni), hogy én egy monogám, komoly lány vagyok, egy kapcsolatom volt idáig, vele feküdtem csak le. Ennek a kapcsolatnak már lassan egy éve hogy vége van (teljesen még mindig nem tettem túl magam rajta). Bár ennek ellenére szívesen ismerkedek, volt már azóta pár randim, de azt veszem észre, a pasiknak a könnyűvérű nők kellenek. Hiába mondják azt, hogy nem, mégis így van. A szakítás óta egyszerüen nem tudok talpra állni, vannak időszakok, amikor úgy érzem, már nem gyötör a múlt, de újra és újra előjön jön az "egyedül vagyok" érzés. Elsősorban egy komoly, stabil, szerelem és szeretetteljes kapcsolatot szeretnék, de erről már kezdek lemondani. A pasik, akikkel idáig találkoztam, hirtelen leléptek. Pedig normális vagyok hozzájuk úgy érzem, nem tapadok rá senkire, egyszerüen csak sodródom az árral. Mégis mindig én maradok hoppon. Ezek szerint, mégiscsak bennem van a hiba. Csak konkrétan nem tudom, mi ez. Alkalmi kapcsolataim lehetnének, de idáig nem vitt rá a lélek, hogy belemenjek ilyenbe. Barátnőim szerint nem hagyjam veszni azt, ami most vagyok, mert szerintük igenis ez érték. De kérdezem én, ki a fene értékeli ezt bennem? Ha más nem értékel, akkor én mire értékeljem magam? Épp ezért gondolkodtam el nagyon erősen azon, hogy változtatok életmódot és kufircolok össze vissza, hátha úgy jobban érezném magam mint nő, és boldogabb lennék. Szerintetek? 26 éves vagyok ha ez számít.