Mi a jobb? Ha valaki mindig jókedvű, vagy ha mindig szomorú?

Hát az ő esetében arról van szó, hogy megtanulta, hogy mindig van valamiért hálásnak lenni. :)

Amúgy én azt szeretem, ha valaki pozitívan realista, de nem fojtja el az érzelmeit. Tehát, ha van oka szomorúnak lenni, akkor szomorú, ha van oka nevetni, akkor nevet.

Én társaságban mindig mosolygok. Nem tudom miért, ezt hozzák ki belőlem az emberek, szeretek mosolyogni, beszélgetni, adni...

Sokan mondták már, hogy azért szeretnek a társaságomban lenni, mert "pozitív kisugárzásom" van...

Egyszer édesapám súlyos beteg volt, és akkor értelemszerűen nagyon magam alatt voltam, és egy évfolyamtársam megkérdezte, mi a baj... közölte, hogy 3 éve akkor látott először NEM mosolyogni, ebből tudta, hogy baj van...

Szerintem vidámnak lenni, mosolyogni jó dolog. Én is jól érzem magam ilyenkor a bőrömben, mert az emberek általában visszamosolyognak.

Én mindig szarkedv vagyok. Nem nyerő kategoria. Főelg ha mosolyognak rád, te meg nem tudsz vissza. Műmosoly meg erőltetett ,szar, szemed nem csillog hozzá. GYülölik a szarkedvüeket. Nem partnerek semmiben, ahogy én sem.

Kiközösítendő, a sátán katonája.