Kissé bonyolult a helyzetem, de rövid a leírása, adsz ötletet?

Tehát tényleg csak röviden vázolnám a problémámat:

Egy átlagos, szőke, kékszemű, magasságához ugyancsak átlagos testalkatú 20 éves egyetemista srác vagyok.

Az életemet magamnak kell finanszíroznom, mert a szüleimtől nem számíthatok semmifajta támogatásra. Sőt, általában én segítek rajtuk.

Tehát a nappali tagozat mellett én dolgozom, ám nem helyhez kötött munkát végzek. Rengeteg telefonálást és számítógép használatot foglal magában az egyébként kiemelkedő fizetésével.

Az életem anyagi részére tehát már nem panaszkodhatom, már eljutottam arra a szintre, hogy a megtakarításon túl is engedhetek kényelmet az életemben, mint pl. az autóval való közlekedést.

Viszont az életem szociális részére van panaszom.

Sajnos, mint említettem rengeteg dolgozom. Ez leköti rengeteg időmet, sőt, az egyetemi órákon való részvételt is korlátozza, mert sajnos rengetegszer kell felállnom telefonálni vagy bemenni.

Emiatt nem sikerült még a csoporttársaimmal sem valami komolyabb barátságot kialakítani.

Volt már előzőleg párkapcsolatom, és ezt a szüleim is nagyon jól tudják. Emlegetik is, hogy mikor lesz már újra mellettem egy "kislány".:)

Az igazság az, hogy eléggé el voltam havazva az utóbbi időben és emiatt nem tűnt fel, hogy igazuk van. Nem érzem teljesnek az életemet jelenleg ebben a formában.

Mit tanácsoltok, mi lehet jó döntés ebben az esetben ?