A DNS bonyolult felépítésű szerves anyag, - tehát az egyed halála után rövid időn belül el kellene bomlania. Ennek ellenére több évtizedes maradványokon is tudnak DNS vizsgálatot végezni. Hogyan lehetséges ez?

Hát először is, DNS-ből nagyon, nagyon, NAGYON sok van egy élőlényben. Minden sejtben ott az összes DNS, és ugye mondanom sem kell, az élőlények nagyon soksejtből állnak.

A DNS valóban bomlani kezd, de a vizsgálatokhoz sokszor elég egy bomlott töredék. És azért a bomlás nem megy végbe olyan gyorsan, számos okból:

- A DNS bomlását fehérjék (DNázok) idézik elő. Ilyen fehérjék híján a DNS meglepően stabil.

- Az egyed halálakor a fehérjék gyorsan bomlani kezdenek, így ha vannak is DNázok a hullában, azok előbb válnak működésképtelenné, mint ahogy el bírnák bontani azt a sok DNS-t.

- A hulla bomlását valójában baktériumok idézik elő. Az a tény, hogy VAN vizsgálható maradvány pontosan azt jelenti, hogy valamiért a baktériumok nem tudták elbontani (vagy még nem érték el az adott részt), de ez azt isjelenti, hogy lesz benne ép (részlegesen ép) DNS.

Az eddigiekhez annyit tennék hozzá, hogy a DNS bomlása is klasszikus bomlás, ami miatt a rengeteg DNS-ből bizonyos idő alatt mindig azonos része bomlik el, így lehet egészen régi tetemekből is DNS-t kivonni, ha megfelelő körülmények közé került. Éppen most olvasom a CB-n, hogy DNS-ben sikerült információt tárolni is, és ez mekkora öröm már, mert így akár évezredekig is lehet tárolni az infót.

Egyébként a bonyolultságnak itt semmi szerepe sincs.