Miért nem vagyok elég jó senkinek? (22F)

Hmmm... igazából nem is is tudom, hogy miért ide írok.. de úgy érzem ha leírom, és valaki elolvassa, akkor talán mint külső szemlélő választ tud adni a kérdésemre.. vagy legalább is tanácsot.

Szóval, 22 éves Bp-i egyetemista srác vagyok és úgy érzem hogy már nem bírom tovább a folytonos sikertelenséget... A helyzet az hogy életemben nem volt kapcsolatom... és úgy néz ki ha így haladok, nem is lesz...

Hogy miért? Jó kérdés...

Persze ezernyi választ tudok felsorolni magamnak: Szerencsétlen, önbizalom hiányos vagyok, rosszak a testi adottságaim (magas, vékony,gyenge,szemüveges, és még kicsi is...),unalmas vagyok, nem vagyok jó semmiben...és talán legfőképp: teljesen más a gondolkodásmódom mint manapság a huszonéves srácoknak...

Nem úgy vagyok vele, hogy "lyuk-lyuk csak a keret más..." (persze tisztelet a kivételnek)

Miért vagyok ilyen szerencsétlen???

Mivel érdemeltem ki? - Igyekszem mindenkivel rendes lenni a környezetemben. A barátaim és ismerőseim közül általában én vagyok az aki mindenkinek segít (pl az egyetemen ha valami tárgy nem megy neki), vagy bárkinek valami problémája van és ha nem is mondja de látom rajta, akkor ott vagyok hogy segíthessek....

És erre mit kapok? Mindenkinek max akkor jutok eszébe ha valamivel kapcsolatban problémája van...

De akárhányszor beleszeretek valakibe, mindig pofára esek... és mit kapok indoknak? : "Túl rendes aranyos fiú vagy de... nem tudom... nem szeretnék komolyabbat tőled..."

Eddig az elmúlt években elviseltem valahogy folytonos kudarcokat... tanulásba meg munkába temetkeztem... (talán az az egyetlen dolog a világon amiben még jobb vagyok mint a nagy átlag...)

De mostanra elértem azt a pontot, hogy aludni sem tudok.., a tanulás sem megy... egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni... semmi nem köt le.. sem munka sem film, sem zene, sem sétálás...

Tegnap este óta olyan gyomoridegem van.... Úgy érzem egyszerre fel tudnék robbanni, és emellett annyira gyenge vagyok hogy csak nézek ki a fejemből... még a puszta gondolkodás sem megy...

Huh kicsit hosszú, lett... Remélem azért valaki elolvassa..

Zárszóként csak annyit, hogy tudom persze hogy legnagyobb baj hogy ilyeneken forgok, és ezzel lehúzom a környezetemben lévők hangulatát is... És tényleg melyik csajnak kellene egy olyan pasi aki állandóan csak elcseszi a kedvét? Megértem hogy senkinek.... Csak ez ilyen öngerjesztő végtelen ciklussá vált... amiből nem találom a kiutat...

Légyszíves segítsetek, tanácsoljatok valamit....

Köszönöm! 22F