A mai világban már tényleg ez a nem normális? 13/l

Nem beképzelésből, vagy felvágásképp írom, de sok fiúnak tetszem. Páran meg is kérdezték, hogy járnék e velük. Egyetlen egyel tettem kivételt, mert ő akkor "bizonyította is", hogy szeret. Azzal a fiúval jártam egy hétig, aztán szakítottunk, mert nem működött a kapcsolat. (a járás alatt értsétek: séta, beszékgetés, ölelés, arcra puszi) Most is próbálkoznak a fiúk, de vosszautasítom őket, mert nekem még nem kell fiú... Múltkor a fejemhez vágta az egyik osztálytársam, hogy miért nem megyek bele semmibe, hiszen csak egyszer élünk. És idézem: Miért nem megyek bele ebbe a szarságokba... A szerelem csak egy "szarság"?? Azt mondom, hogy nem kell barát, de igen, néha jò volna ölelgetni valakit, de arra ott a legjobb barárnőm. És tényleg ezért nem vagyok normális? Én már nem értem ezeket az embereket, pl. A szeretlek szót csak úgy dobálgatják... És a többiek nem mellém áltak, hanem aki ezt mondta nekem. Most akkor ki is a normális?!