Fiúk! Elvont, művészlélek lány vagy nyitott, közvetlen lány jönne be inkább?

a nyitott, közvetlen nem egyenlő a pi-csával.

én jobban szeretem az olyan lányokat, akik életvidámak, nem az olyanokat akik a saját világukban élnek, nehezen kommunikálnak, és fura dolgokat mondanak. a pi-csák nekem sem jönnek be

Én nem foglalkozom elvont lánnyal. Mindig Velük próbáltam ismerkedni(17-22 éves korban) : Inkább átlagos és odaadó lány, aki nem titkolja el az érzéseit. Ennyi. Akik művészek azoknak olyan társ is való. Átlagos vagy annak tűnő embereket nem találnak érdekesnek vagy le "szürke átlag"-ozzák őket. Ebből lett elegem mikor ilyen barátnőm volt valamint abból hogy mindnek volt valami kedvenc idolja- jim morrison,kurt cobain, vagy egy festő, fotós akihez hasonlóvá akartak tenni. Azért szerettem volna csendesebb visszafogottabb lányt mert nem jár annyit bulizni, talán kevesebb esélye van a megcsalásnak. Viszont ha már vele vagy akkor is csendes, nem mondja mire vágyik, mit érez stb. Az ilyen lány lehet hogy lelép ha nálad "nagyobb művészt" talál maga mellé. sok ilyen lányhoz volt szerencsém amiatt, hogy gitározom de már nem vonzanak pont a negatív tapasztalatok miatt. Volt olyan barátnőm aki nem is mondta nap közben hogy szeret csak nagy ritkán írt valami kétértelmű verset amitől azonnal el kellett volna olvadnom. Ha nem tettem akkor én voltam az érzéketlen s@ggfej...

Az is kiderült hogy mindig koncertre jár és folyamatosan a kedvenc együttese koncertjét várta, ami miatt képes volt bármilyen közös programot lemondani. :S

A nyitott, közvetlen lánnyal könnyebb zöld ágra vergődni, hamarabb megérzed mit vár tőled. AZ élet megpróbáltatásai nem terhelik meg annyira, vagy könnyebben túllép rajta és ezáltal nem teszi tönkre magát.

Ami a lényeg hogy nekem az átlagos lány tökéletesen megfelel, elég ha szeret utazni, és szereti a humort, zenét. A legfontosabb hogy legyen hűséges és odaadó!

23 / F

Próbálj ezekről az ideális pasiképekről leszokni mert a legtöbb pali az iskola/ munkahely miatt egy idő után kénytelen megszabadulni a művészi vénája és kinézete nagy részétől.- Egy öltönyös állásnál nem lehet borostás, szakadt,öntörvényű stb.

Én értem mire gondol amikor hasonlít valakihez egy nő. Ettől még rossz volt hallani amikor a barátnőm papa roach koncerten volt és a randinkon azt ecsetelte, hogy egy méterre volt tőle az énekes és de megfogta volna a popsiját és hogy az a srác mekkora karakter stb stb.

Én biztos hogy nem tenném nehezebbé egy lány dolgát azért mert nem hasonlít az Otep énekesnőjére. Pedig tetszik a csaj :)Én is írok verseket, dalszövegeket, 10 éve gitározom, de a páromtól nem várom el hogy az érdekelje ami engem :) A morrisonos srác voltam

Én ezt nem hiszem el. :) Szerintetek a művész = művészlélek? A művész, esetleg magában keresi a művészt és nem a párjában, no persze magában sem más művész képét keresi, hanem a sajátját. Az, aki Jim Morrison-hoz hasonlítja kedvesét, nem művészlélek, hanem kamasz, és plátói szerelmet érez. Ez normális, és nagyon sok emberrel, (nem csak lánnyal) előfordul. A művészek, vagy legalábbis akiket annak nevezünk, nagy többségben nem nézik le az embereket, nem tudom, hogyan nevezhetnénk egy programozót, matematikust, vegyészt, orvost, földművest, tanárt stb. szürke átlagnak. Rengeteg foglalkozást űzünk mi emberek, és ez mind része a nagy színes masszának. :)))

Egyébként meg egy művész is lehet nyitott, kedves, derűs, stb., nem feltétel a magába fordulás, csak más foglalkoztatja, mint a többieket.

27/L (egy kedves és nyitott művész(lélek?))

Igen,ez nehéz kérdés.Velem igazából az van, hogy külsőleg állandóan fütyülnek utánam,akármilyen visszafogott is vagyok..és nem szeretem,utálom.Azt akarom, hogy mindenki vegye tudomásul azt, és lássa azt,hogy nem ez a fajta lány vagyok.Engem sajnos piszkálnak azért,mert nem járok bulikba,hanem helyette otthon vagyok,és pont,ahogy írtátok,a saját kis világomban élek:)

de mostmár elkezdtem valójában boldog lenni..mert nekem hosszú időbe tellett az,hogy elfogadjam,szívesebben rajzolok,kreatívkodok,különleges ékszereket készítek nemezből,gyüngyből otthon,és hallgatok romantikus zenéket,mint buliba járok..hiába versenytáncoltam 9 évig,és a mai napig imádok táncolni,de hosszú idő kellett ahhoz,hogy elfogadjam,ez vagyok én,és ne akarjak más lenni.

fájt,hogy a családom bántott emiatt a dolgok miatt,és anyukám még most is beleszól a folyamatosan kibúvó művészeti hajlamomból.

A nagymamám festő volt,és én mindenben rá hasonlítok tulajdonságilag..

kissé konzervatív vagyok,és álmodozó,állandóan kreatívkodó,és pillanatokból élő,de sikerült igazán vidámmá válnom mostanában,amióta megtanultam nem magam ellen harcolni,és nem foglalkozni azokkal az emberekkel,akik lehúzzák,elnyomják a hajlamaim.