Mit érzek? Mi ez?

Egy évfolyamtársammal kezdetektől szimpatizáltunk egymással, mert hasonló az ízlésünk, érdeklődésünk. Nyáron voltunk 'táborban' is. Valamilyen szinten hasonlóak vagyunk. Viszonylag sokat szoktunk beszélgetni szünetekben, ha találkozunk. Második nyelvi órán az ő osztálya és az enyém össze van vonva. Egyszer csak úgy beült mellém.

Az elmúlt hetekben többet beszélgetünk (főként akkor, ha egymás melletti teremben van óránk. Ilyenkor általában mind a ketten kint vagyunk a folyosón). Mindig, ha a folyosón vagyok, és bambulok ki az ablakon, vagy a telefonomat 'nyomkodom', odajön hozzám. Legutóbb szinte már vártam, hogy odajöjjön hozzám. Normális srác, megtaláltuk a közös hangot, 'komolyabb' témákról szoktunk leginkább beszélgetni. Ma reggel, amikor mentem a terembe, kint állt a folyosón. A szél miatt könnyezni szoktam, és az orrom is folyik ilyenkor. Ahogy mentem be a terembe kifújtam az orrom, könnyeztem is, nem volt valami jó kedvem. Elmentem mellette, nem is nagyon foglalkoztam vele, mert 2-3 perc múlva becsengettek, és még leakartam cuccolni. Megállított. Pár másodpercig csak néztük egymást, és ő a szemét mutatta, hogy minden rendben van e. Mondtam, hogy nem. Ekkor már elindultam a terembe, és utánam szólt, hogy 'ugye tudod, hogy minden rendben lesz?'. A nap folyamán még volt olyan óránk, amikor egymás melletti teremben voltunk. Kint voltam a folyosón, odajött hozzám. Legutóbb mondta, hogy gyáltalán nem vagyok buta, értelmes és okos lány vagyok, ne higyjek annak, aki mást mond, mert az nem úgy van. Egy másik téma kapcsán mondta, hogy félt.

Belegondoltam, hogy 6 napig nem fogok vele találkozni, nem fogunk beszélgetni. Szabály szerűen kirázott a hideg. Asszem hiányzik. Már most...

Nem tudom, mit érzek, vagy azt, hogy miért 'foglalkozik' ennyire, és így velem... Mi lehet ez?