Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Demiszexualitás: van ennek értelme?
A demiszexuális "átmenet" az aszexualitás (amikor egyáltalán nem vágyik az ember szexuális kapcsolatra) és a "normál" szexualitás között.
Pontosabban azt jelenti, hogy az illető csak olyanok iránt képes szexuális vonzalmat érezni, akikkel már mély érzelmi kapcsolatban áll.
Na most kérdem én:
nem ez lenne a normális szexualitás?
Mégis miben különbözik ez a gyakorlatban attól, amit egy normális, kulturált ember csinál? Hiszen a többség azért mégiscsak olyanokkal fekszik csak le, akikhez közel áll...
Szóval a végeredmény ugyanaz - na de akkor minek erre egy külön név?
Mert ugye a homoszexuálisoknál érthető, mert őket sok támadás éri, és egy aszexuálisnak is szüksége lehet az elfogadásra a mai világban ami folyton csak a szexről szól...
De egy demiszexuálisnak (már ha tényleg van ilyen egyáltalán, és nem csak azért találták ki unalmas de feltűnési viszketegséges emberek, hogy érdekesebbnek hangzzon a teljesen átlagos szerelmi életük) tényleg megváltoztatja annyira a mindennapi életét, hogy szüksége legyen külön névre, zászlóra, felvonulásokra stb.?
♈
#7
Többször is ".."-be írtam a "normál"-t, hogy azért látsszon, hogy ez nem teljesen az én véleményem.
Én úgy gondolom, a demiszexualitás nem nevezhető orientációnak, mert ez nem igazán irányul, inkább a milyenségét jelzi.
És szerintem ez a féle szexualitás abszolút beleillik a normálisnak tartható spektrumába (mert azért mégiscsak van egy kollektív norma, ez nem csak a személyes véleményen múlik).
Persze, semmi baj nincs azzal, ha két egészséges libidójú ember úgy dönt, hogy egymásé lesz egy éjszakára.
De azzal sincs semmi baj, ha ez nem történik meg.
Egyszerűen csak nem értem, miért kell erre is egy bélyeg, mintha valami kiugróan szokatlan dologról lenne szó, ami segítséget igényel az elfogadáshoz. Mert nem az.
#12-es, értem én a különbséget, csak ugye a végeredmény így is ugyanaz mint egy "normál" kapcsolatban: csak a párjával fekszik le.
Szóval ezért nem értem minek a megnevezés meg ilyenek, mert az életvitelén nem sokat változtat, és nem fogják őt lenézni vagy megdöbbenni rajta, mint ahogy az a többi szexuális beállítottságnál még ma is megeshet, ezért nem értem, minek a külön elnevezés, mintha erre fel kéne hívni a figyelmet...
A 12-es válaszol tökéletes a kérdésedre. Igazad van abban, amit utána írtál, hogy tulajdonképpen a végeredmény ugyanaz marad, a hozzád hasonlóaknál, de a két helyzetnél különböző az ok. A heterók esetében azért lehet ilyen, mert így dönt, hogy nem fekszik le valakivel amíg nem érez mély vonzalmat, a demiszexuális nem kell, hogy ilyen kérdéssel vesződjön, mert nem érez testi vonzalmat mindaddig, míg ki nem alakul a lelki párja.
És való igaz, ez nem orientáció, én inkább evolúciós defektnek hívnám, hiszen az ösztönök általában véve még mindig inkább hasznosak, nem károsak, ez a jelenség pedig a fajfenntartási ösztön szöges ellentéte, legalábbis szerintem.
Szerintem mindenkiben másképp fogalmazódik meg, mi a normál szexualitás, viszont én azt mondom, hogy az a normális, hogy igenis vágysz az ellenkező nemre, nézd meg az állatokat, ott nem nagyon törődnek a szerelemmel, fajfenntartás és kész, ennek kéne a normálisnak lennie, de az ember ez is elkorcsosította, és ma már nem nevezhető normálisnak az, ha megkívánok valakit az utcán, de mégis miért nem? Erről szól az élet a reprodukció! A demi szexualitásról pedig annyit mondanék, mivel nem vagyok az, nem tudom a helyes választ. Én személy szerint nem tudom elképzelni azt, hogy csak akkor vonzódom valakihez ha szeretem, ha nem vonzódom akkor a szerelem nem fog rajta segíteni, maximum megjátszom mert szeretem, de mivel nem vagyok demi, ezért ez csak egy vélemény. Nem áll szándékomban megváltoztatni a véleményed a "normális" vonzalomról, csak elmondtam a véleményem.
22 /f pán.
Hát figyelj, nézd az én esetemet: nem szoktam érezni szexuális vonzódást senki iránt. Amikor meglátnak a barátnőim egy jó pasit, bizony megbeszélik, hogy mennyire tetszik nekik, stb. Én nem gondolok semmit. Eszembe sem jut.
Furán érzem magam, mert amikor megismertem a barátnőmet(lány vagyok) itt egyetemen, csak lazán emberi kapcsolatban voltam vele, de mostanában, ahogy egyre jobban megismerem, szinte mondhatni gerjedek rá. Zavart vagyok, mert nem hiszem hogy normális. Minden barátnőmmel kapcsolatban ezt éreztem, amikor elmélyült a barátságunk, és a fiúbarátommal szemben is. De ez nem olyasmi, mait csak úgy elmondasz az új barátodnak/barátnődnek... Ráadásul nem vagyok szerelmes beléjük vagy ilyesmi. Csak vonzódok hozzájuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!