Mit szólna ehhez egy férfi?

Sokra mentem eddig a női tartásommal... mindig olyan faszikat fogtam ki, akik azt várták volna, hogy lépjek feléjük én is, ne csak ők kezdeményezzenek. De mivel én sosem voltam ilyen, ezért rendszerint ezek tovább is álltak, miután én elvártam hogy ők lépjenek felém. Majd később kiderült, hogy vártak arra, hogy mutassam ki az érzéseimet.

Most meg itt van egy, aki tényleg tetszene, de nem léphetek, mert akkor nyomulok, meg lejáratom magam, meg zaklatom. Miért zaklatás ez? Még sosem mondtam neki, hogy kell nekem, ha egyszer megteszem és ő visszautasít, akkor legalább tudom, hogy nincs esély. De így honnan vegyem, hogy nem-e ő is csak arra vár, hogy nyissak felé? Most akkor hol az igazság?

Tehát amellett, hogy távol akar tartani magától, azért még tesz annak érdekében, hogy összezavarjon. Hogy ez mennyire szándékos, vagy nem szándékos, azt nem tudom. Mivel spontán jött a helyzet, ezért úgy hiszem, hogy nem volt szándékos.

Egyébként még reagálnék arra, hogy én nem nézném le ennyire a férfiakat, mint egy másik válaszoló, aki azt állította, hogy annyira egyszerűen működnek, hogy a nem az mindig nemet is jelent... nekem van egy nagyon jó férfi barátom és pontosan nála látom, hogy ők is ugyanúgy kombinálnak, tervezgetnek, variálnak, mert ők is képesek érezni és összezavarodni!