Helyrehozhatom még valahogy a dolgot, vagy már nem is érdemes? (tanár-diák történet)

2011 szeptemberében kerültem be 22 éves koromban, későn érésem és korábbi elszigeteltségem miatt mégis "kislányként" fővárosunk egyik egyetemére, ahol már az első héten teljesen elbűvölt az egyik tanárom, egy 25 éves doktorandusz. Ezzel érthető módon egyébként nem voltam egyedül a csoportban. A félév vége felé aztán egyszer csak odajött hozzám, és randira hívott, ami engem olyannyira meglepett, hogy képtelen voltam értékelhető választ adni. Sosem hívott még senki randira, ez a helyzet pedig amúgy is eléggé bonyolult volt, így aztán teljesen elvesztettem a maradék eszemet is és megpróbáltam időt nyerni, hogy felfoghassam és átgondolhassam a dolgot.

Később azonban nem szólt már hozzám, de úgy nézett mindig, hogy majdnem elsüllyedtem szégyenemben, és nem mertem szólni sem hozzá.

Ez már több, mint egy éve volt, és azalatt rájöttem, hogy ez a srác kell nekem, senki más nem tud érdekelni, ő uralja az összes gondolatomat.

Helyrehozható valahogy a dolog, adna vajon még egy esélyt? Vagy hagyjam a fenébe az egészet és inkább próbáljak meg továbblépni?