Van jogunk megmondani az őszinte a véleményünket? (a története lenn)

Szóval ez ma történt:

Egyik ismerősöm facebook chaten írt nekem.

Tudni kell róla, h együtt jártunk óvodába meg általános iskolába. Aztán mindketten máshova kerültünk mind gimnáziumba, mind egyetemre (az ország két végpontja).

A szüleink barátok, gyakran összejárnak, de minket semmi nem tart össze, igazából semmi közünk nincs egymáshoz (nem beszélünk stb) azt leszámítva amiket írtam.

Ma mégis írt chaten, kezdve azzal, hogy nem érzi jól magát, és hogy meghallgatnám -e. Először kétkedő voltam, szóval úgy válaszoltam, hogy biztos Nekem akartál írni..stb. No amikor bebizonyosodott, hogy igen, nagy megdöbbenésemre a szexuális problémáit kezdte ecsetelgetni, hogy úgy érzi romlott a teljesítőképessége, meg már a pénisze mérete is zavarja stb.

Mivel elég jó "pszichológus" vagyok, hamar leráztuk a mellébeszélést és kiderítettem, hogy valójában nem a szexszel van a baj, hanem valódi párkapcsolatot szeretne.

Na de tudni kell róla, hogy együtt kezdtük az egyetemet, én most államvizsgázok kedden, ő meg az a totál bulizós fajta ember, ennek következtében már 2 évet csúszott. Állandóan bulizik, (miután szülei nagyobb tőkével rendelkeznek..a pia kérdés nem gond), a maximális nőkkel való kapcsolata az egy éjszakás kalandok tömkelegében merül fel, azaz részegen valakit szó szerint megdug..

De a tanácsomat kérte..

Én elmondtam neki, ami elég bántó volt. Egy részét beszúrom, de sokkal többet írtam:

"...az a helyzet, amíg így viselkedsz, amiket most csinálsz addig senki nem fog komolyan venni!!

a hosszú távú kapcsolat mérlegelésénél fő szempont a megbízhatóság, a bizalom, egy stabil férfi.

szóval csak azt gondolom, ha a pasi ittasan jönne oda hozzám, és pont magányos vagyok.. akkor lehet hagynám magam, h na végre foglalkozik velem valaki.. de nem venném komolyan..." stb.

Aztán erre azt írta, hogy "Huh" és kilépett.

Tisztában vagyok vele, hogy megbántottam, de nem élhet álomvilágban, nem igaz hogy nincs egy normális barátja aki a realitás talajára húzná. Tehát az nem normális hogy valaki 2 évet csúszik egyetemről, ráadásul úgy h igazából nem ostoba...meg nem is az egyetem. De hogy akar valaki így komoly kapcsolatot, ha igazából egy nagy vicc, akit alakít.

De most, hogy így belegondoltam, ki vagyok én, hogy porig alázzak valakit a véleményemmel. Az ő érdeke, hogy megváltozzon és felnőttként kezdjen élni.

Most olyan bűntudatom van... :(

Vélemények?