Most tényleg olyan nagy baj, hogy nem tudok boldogtalan lenni?

Komolyan, nem értem az embereket. Tehát aza helyzet, hogy eddig volt 4 kapcsolatom. Az első tartott 2 hetet, első csók vele volt, aztán bizonyos okok miatt nem ment volna, így szakítottunk. Kb. 2 hétig még sokat gondoltam rá, aztán lassan elmúlt a fájdalom. Aztán mindenki mondta nekem a hülyeséget hogy erre örökre emlékezni fogok és nem múlik el soha. Ez olyan hülyeség, egyrészt mert ma már kb leszarom mi van vele és nem is nosztalgiázgatok, az oké hogy emlékezni fogok rá, de ugyanígy emlékszem arra amikor tesóm megszületett vagy pl az újévi bulira amin annyit röhögtünk, persze mindenre emlékszünk amit tettünk, nem értem miért fújják fel.Aztán volt még 3 hosszabb több hónapos kapcsolatom, de ezek sem viseltek meg annyira, sőt úgy érzem csak fejlődök minden szakítás után. A szüzességem elvesztésével viszont várni akarok az igazira.

Csak nem értem ilyen kisebb kapcsolatok miatt mások miért bánkódnak, illetve miért olyan furcsa nekik az ,hogy én nem ülök órákat idézetek felett meg nem sírok szerelmes számokra hanem inkább kifestem a körmöm. (17l)