Miért olyan nehéz átemelni a virtuális kapcsolatokat a való életbe?

Volt hogy például úgy találkoztam egy lánnyal, hogy konkrétan munkából jött el kiöltözve hogy láthassuk egymást. Aztán, bár minden oké volt nagyjából, utána csak facebookon beszéltünk, ott minden oké volt, de mindig jött a kifogásokkal, hogy most beteg, most újévig nem ér rá, hogy dolgozik, stb.

Minek jön ilyenekkel amikor simán el tudott jönni munkából is valamikor. Engem néz hülyének vagy tényleg adjak neki időt?

És sok ilyen van. Csak mert ilyenkor tényleg előjön az ilyen facepalm érzés, hogy most tényleg erre vesztegetem az időmet?

Hogy görnyedek egy laptop fölött könyörgöm és reménykedek hogy láthassak valakit? Ez tényleg így megy? Így kell manapság randit szervezni?

Nem megy az a felhívod telefonon, vagy küldesz smst amire válaszol és másnap már láthatjátok egymást vagy ez túlságosan dugásszagú meg ilyenek és meg kell szivatni a másikat mielőtt összejöttök? Nagyon szar érzés.... mondjátok, hogy csak velem van ez.