Lehet, hogy emiatt már soha többé nem tudok szerelmes lenni egy lányba sem?

Eddig 4 lányba voltam szerelmes, de sosem viszonozták az érzéseimet, ráadásul a lányok 90%-tól csak az elutasításokat kaptam a külsőm miatt és teljesen elcseszték az önbizalmamat az önbecsülésemet is már. Közben voltak, akik a képembe vágták gúnyoks, érzéketlen, durva stílusban, hgoy ronda vagyok és mit képzelek magamról, hogy én bemertem nála próbálkozni. Aztán valahogy azt vettem észre, hogy a legutóbbi szerelembe esésem és fájdalmas csalódásom óta( a lányról megtudtam, hgoy jó kislánynak tetteti, adja elő magát minden fiúnak, akivel ismerkedik, így nálam is így járt el, de közben meg egy r.bi, aki egyébként a mostani pasiját is simán megcsalja úgy, hogy ő arról nem is tud egyébként) valahogy egyre inkább kezdtem az érzelmes, jó fiús, romantikus gyerekből, egy szexre hajtó, érzéketlen, hazudozós fickóvá válni és szégyen vagy sem, de ilyen hazudozások, pimaszságok árán sikerült életemben először teljesen magamba bolondítanom nem is egy lányt és utálom, hogy ilyen lettem, már nem tudom lemosni a bűneimet és most ott tartok, hogy simán dughatnék néhány lánnyal, de inkább kerülöm őket, viszont fura mód szerelmes már nem tudok lenni egy lányba sem és másképp nézek minden lányra, nem úgy, mint mondjuk másfél éve még és ettől érzem, hogy más lettem jellemre és biztos vagyok benne, hogy az a lány, aki csúnyán megsértett nagyrészt ő is felelős más lányok mellett azért, hogy én ilyenné váltam. Nem tudok már őszintén egy lányt sem sezretni, pedig most először látom, hogy egyszerre több lány is szeret engem, akik engem egyáltalán nem fogtak meg, nekem ők semmit sem jelentenk egy numerán kívül. Fura belegondolni, hogy még korábban bármit megadtam volna egy lányért, aki szeret és szánalmasan nyálas érzéseim voltak, szerelemre, romantikára vágytam, de most üres vagyok és azt érzem, hogy ez csak a mesékben létezik, nem bízok a lányokban és mindre úgy tekintek ösztönösen, mint aki bántani akar, akitől meg kell védenem magam, talán ezért is vettem vlna fel ezt a rossz jellemet, és dobtam el az őszinte, érzelmes, jó fiús lényemet?

Amúgy én még ugyanaz a jó fiú vagyok, csak a lányoknak már nem mutatom ezt az oldalamat, nem is tudom, hányok tőle, ha belegondolok milyen rendes voltam azzal a lánnyal és, hogy kiadtam a szívemet neki feleslegesen, gyengének érzem magam, ha erre a régebbi énemre gondolok, nem tudnék még egy lányt sem szeretni már így soha többet, most ezt érzem és tény is, hogy nem mozgat meg egy lány sem, talán fura mód épp ez a távolságtartó, nem törődöm dolog kezdett vonzóvá tenni néhány lány szemében úgy vettem észre. Csak hát ettől még én nem vagyok boldog, hiába tapadnak rám, tepernek értem a lányok, ha ők nekem semmit sem jelentenek ingyen pin.nánál, sajnos ez van. Csak az a gáz, hogy én szeretnék szereles lenni újra és vágyom az igazi gyengédségre, szerelemre, mindazokra, amiket sosem élhettem meg eddig még. A sok szerelmes pár is kikészít sokszor, de muszáj lepleznem a gyengeségemet, csak olyan nehéz és nem értem, hogy miért van az, hogy itt vannak a lányok, akik akarnak engem, meg szeretnének és én mégis boldogtalan vagyok és szerelemre vágyom, ami nem akar eljönni már sehogy sem meg az is hiányzik, amilyen régen voltam. Akkoriban minden lányt tündérnek, aranyosnak, szeretni valónak láttam, amin ma már csak nevetni lehet, mert teljesen beteges elképzelés, hogy vannak olyan lányok, akik ilyenek és nem bántanak, nem vernek át vagy csalnak meg, hagynak el egy jobb pasiért.