Miért mindig az a pasi kell nekem aki sosem lehet az enyém?

15 évesen ez még így megy.

Kicsit írsz bővebben, és kicsit írok neked értelmesebb választ. Áll az alku?

Na, akkor én is teljesítem az alku rám eső részét. :)

Gondolj bele, mennyire kicsi az esélye, hogy két ember éppen egymásba szeressen bele. Ha csak ezt veszed alapul, máris nem olyan szerencsétlenség az, hogy foglalt fiú tetszett meg neked. Egyébként meg néhány rossz tapasztalatból nem szabad statisztikát csinálni, és elásni magad. szerintem nincs a földön ember, akinek ne lett volna legalább egy plátói szerelme, egész egyszerűen azért, mert egy kapcsolathoz - maradjunk a normális felállásnál - kölcsönös érzelmek kellenek. Erre meg relatíve kicsi az esély két random ember esetében.

Persze ebben benne van az is, amit a második válaszoló mond, hogy az elérhetetlenség vonzóvá teszi az embert, de azt is vedd számításba, hogy attól még, hogy részedről működik a kémia, részéről nem szükségszerűen.

Egy biztos: aki valamilyen oknál fogva sosem lehet a tiéd, az valószínűleg nem is az "igazi"(nem szeretem ezt a szót).

Így aztán neked továbbra is megvan az esélyed arra, hogy keresgélj, illetve hogy rádtaláljon valaki, akivel talán kölcsönösek lesznek az érzések.

A reménytelen szerelem nem tragédia, csak egy állapot. Az embernek valamivel le kell foglalnia az agyát,ezért belezúg valakibe. Az ilyen "hiánypótló szerelmek" mögött viszont ritkán vannak igazi - a másik ismeretén alapuló - érzelmek. Remélem, sikerült megvigasztalni egy kicsit. :)

20L

u.i.: ha nagyon nem akarsz beleesni, akkor a szerelmet szerintem még csírájában ki lehet irtani, ha tudatosan eltereled a gondolataidat, és igyekszel másra(magadra) koncentrálni.

Pár mondat alapján ez még csak fizikai vonzalom, amit szerelemnek becézel, de hidd el, ez alapján még nem tudhatod, hogy jól meglennétek-e. Mindezt csak beleképzeled, és te magadban generálod a szerelmet iránta azzal, hogy néhány szóból messzemenő következtetéseket vonsz le.

Mi nők szeretünk szenvedni, ezt be kell látni. Ennek egy módja, hogy kipécézünk magunknak valakit, akivel nyilvánvaló, hogy sose lesz köztünk semmi, aztán elkezdünk kattogni azon, hogy "pedig de jó lenne", és már kész is a baj. Telesírt kispárnák, hiú ábrándok, félreismert pasi, elvesztegetett évek. Talán ennyit nem ér meg a "jóleső kínlódás"...

20L